Középső házas csoport

1993-ban csatlakoztunk az "ős-házas" csoporthoz. Házasságkötésünk előtt, Brigitta is, én is tartoztunk egy-egy templomi társasághoz, de az új formáció (értsd: házassági kapcsolat) újfajta közösség felé vonzott minket.

Az "ős-házas" csoportban jól éreztük magunkat, viszont nehézséget okozott, hogy az esti összejövetelekre nem vihettük el pici gyerekeinket. Ekkoriban kezdődött el kiválásunk, s a második családos csoport kialakulása. Szombat délutánonként jöttünk össze gyerekekkel együtt, beszélgetni és elmélyedni egy-egy komolyabb témában, amit a házigazda választott ki.

A közösség így több, mint tíz éves múltra tekinthet vissza. Úgy gondolom, a fő összetartó erő közöttünk az, ami minden közösség ereje: együtt erősebbnek érezzük magunkat, mint külön-külön, hiszen azonos alapokról indultunk, s hasonló problémákkal küszködünk.

Az "ős-házas" közösség (Bató András vezetésével) hamar felismerte, hogy az új és újabb családos közösségeket is össze kell tartani; elindította a Családos Táborokat, melyek évről-évre összehozzák a házas csoportokat egy-egy lelkigyakorlatra. Ilyenkor persze gyerekvigyázók óvják csemetéinket, s biztosítanak nekik tartalmas szórakozást.
Emlékszem, 1995-ben, Bajóton kezdtük el először ezt az izgalmas, "pelenkaszagú", gyerekközpontú, táborozási formát. Azóta is igyekszünk minden évben csatlakozni a táborhoz. Bajót után Leányfalu, majd Dobogókő, Máriabesnyő és Győrújbarát adott otthont a tábornak. Idén új helyszín: Máriapócs következik!
Köszönjük a szervezők lankadatlan buzgalmát és mindenre kiterjedő figyelmét, ahogyan ezeket a táborokat szervezik! És köszönjük a plébános atyák; dr. Verbényi István atya, s most Hollai Antal atya teljeskörű támogatását is!

Visszatérve a mi családos csoportunkra, s visszatekintve erre a több, mint tíz évre, látom, hogy mi is átestünk azokon a hullámhegyeken és hullámvölgyeken, amiken általában a közösségek át szoktak esni. Kerestük, keressük saját arcunkat, "arc poetica"-nkat. Ma már mi is a gyerekeink nélkül járunk össze, hisz a legnagyobbak már kamaszok; otthon lehet őket hagyni. S időről időre próbálkozunk újabb és újabb programokkal, ötletekkel, hogy összejöveteleinken ne csak a hétköznapi témák, hanem egyéb, "lelki táplálék" is terítékre kerüljön. Az egyes személyek, amikor házigazdák, a saját temperamentumuk, lelki irányultságuk szerint szervezik az estét, s ettől színes, izgalmas ez az egész. Én úgy gondolom, így van jól.

Örülök, hogy létezik ez a házas csoport, jó velük találkozni, s ezek a baráti együttlétek igazi fénypontok a munkás hétköznapokban. Csak kérni tudom a jó Istent, hogy őrizzen meg minket egymás számára is minél tovább!