A gonoszlélek a Mennyországból való kiűzetésekor bizonyos mértékű angyali hatalmat vitt magával a kárhozatba. A „Lucifer” szó „fényhordozót” jelent - neve pontosan erre utal. Lucifer hatalma ugyan igen korlátozott, de elegendő lehet például az emberek megtévesztésére, az isteni csodák hitelességének kompromittálására.
A keresztény hívők között általános az a hiedelem, hogy a pokol egyértelműen a „gonoszok” világa. Azoké, akiket a köznapi ember rosszindulatú, másoknak szándékosan ártó, bűnöző, kegyetlen, terrorista, gyilkosságtól, rablástól, csalástól vissza nem riadó embereknek ismer. Ami a pokol bukott angyalait illeti, lehet, hogy ők valamennyien gonoszok, de az emberek számára sajnos a kárhozat kapuja ennél jóval szélesebb. Hamis illúziókban ringatja magát az, aki úgy gondolja, hogy csak a gonoszoknak van ott keresnivalójuk.
Gimnáziumi és egyetemi éveim felejthetetlen színfoltja Bálint Sándor szegedi néprajz tudóssal és professzorral való rendszeres találkozásom a mostoha 1950-es években. A Szeged-környéki falvak és tanyavilág vallásos népi szokásainak fáradhatatlan gyűjtője és kiváló ismerője volt, akit a hatalom keresztény elkötelezettsége miatt 1951-ben megfosztott egyetemi tanári posztjától. Evangéliumi szegénységben, hallgatólagosan megtűrt kutatóként, szerencsétlen családi körülmények között élte napjait, töretlen hittel és napi szentáldozással.
Földi vándorútunk jelesebb mérföldköveihez érve mindig érdemes visszapillantani az elmúlt időszakra, hogy észrevegyük, miképpen rajzolódott ki az isteni Gondviselés ujjlenyomata a mögöttünk hagyott történelemben. A 20.század különösen gazdagnak bizonyult isteni üzenetekben. Az Ég a Szűzanyán keresztül többször és több helyen üzent az emberiségnek, hogy megmentse a népeket és országokat a rájuk váró súlyos csapásoktól.
A Jézus képmását és szent sebekkel borított testének lenyomatát hordozó csodálatos lepel, amelyet a torinói székesegyházban őriznek, 1988 óta a „tudományos” viták kereszttüzében áll. A lepel eredetiségét az Egyház engedélyével sokoldalú vizsgálatnak vetették alá. Rajta Jézus-korabeli, szentföldi virágok pollenjeit találták, ugyanakkor a C-14-es rádiókarbon kormeghatározás azt mutatta, hogy a lepel 1260 és 1390 között keletkezett. Ezek után nem sokat váratott magára a tudományos köntösbe bújtatott vélemény, hogy a lepel hamisítvány, méghozzá Leonardo da Vinci alkotása, aki ráadásul saját képmását varázsolta ügyes polihisztorként a lepelre. A „tudományos” vélemény megalkotóit nem zavarta az a körülmény, hogy Leonardo csak 1452-ben született, meg az sem, hogy a leplen semmiféle festéknyom nem volt található. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a pollen-vizsgálat Jézus-korabeli virágok nyomait mutatta ki.
A Bibliatudomány számára napjainkig megfejtetlen kérdés maradt a Vízözön mibenléte és történelmi hitelessége. Sokan puszta jelképnek tekintik, mint sok mást az ószövetségi Szentírásban, amire eddig nem sikerült kézzel fogható magyarázatot találniuk a könyvtárakat bújó szakembereknek. A 90-es évek közepén véletlen események vezettek a megfejtés nyomára.
1971 őszén történt. Két éves kubai kiküldetésre készültem az akkoriban egyik vezető híradástechnikai cégünktől. Behívtak a személyzeti osztályra és leültettek egy elkülönített fülkében. Miután közölték velem, hogy valami nagyon fontos dolgot kívánnak tudomásomra hozni, ami szigorú titoktartásra kötelez, elébem tettek egy gondosan adminisztrált titkos rendeletet, hogy a zárt fülkében tanulmányozzam át, majd a csatolt nyilatkozatot írjam alá.
Az Albertfalvi Keresztény Társaskör, a Karolina Egyesület és a Szentimrevárosi Egyesület ez évben Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban tartotta hagyományosan közös rendezvényét, a szokásos Szellemi-Lelki Hétvégét, amelynek mottója ezúttal egy kérdőjelben csúcsosodott ki: „Fenntartható-e a fejlődés?” Azaz fenntartható-e az a társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés, amelynek hazánk is az útjára lépett, de amely ki van téve a véges természeti erőforrások pazarló kihasználásának, az ádáz piaci versenynek, a globalizáció nemzeti kultúrákat beolvasztó kemencéjének, a keresztény erkölcsi értékek eróziójának. Mit tehet a felelősen gondolkodó keresztény ember azért, hogy a fejlődést megóvja ezektől a veszélyforrásoktól? Hiszen a holnapi társadalom és unokáink sorsa iránt sem lehetünk közömbösek.
Körülbelül 15 éve annak, hogy a Hittudományi Akadémia tanára, Rózsa Huba professzor úr előadás-sorozatot tartott az albertfalvi közösség számára az Ószövetség tudományos kutatásának eredményeiről. A megváltás témáját körüljárva felvetette a gondolatot, vajon szükséges volt-e Jézusnak feláldoznia magát értünk? Hiszen Istennek csak egy szavába vagy gondolatába került volna, hogy eltörölje az eredeti bűn következményeit valamennyi személyes bűnünkkel együtt és megnyissa előttünk a Mennyország bezárt kapuját.
Március 24-én, a nagyböjti lelkigyakorlat utolsó napján Szerencsés Zsolt atya többször idézte Lukács evangéliumának azt a részét, amelyben Zakeusról, a vámosok megvetett és bűnösnek tartott vezetőjéről esik szó, aki Jézus elé állva megindultan jelentette ki, hogy vagyonának a felét a szegényeknek adja, és akiket megcsalt, azoknak négyannyit ad helyette. (Lk 19, 8).