Irj te is cikket!

Gyógyulásom a Baskói Búcsún

1924-05-25-én születtem Erdőhorvátiban. Én voltam a második gyerek, sajnos az első születése után nem sokkal meghalt.

Szüleim és családom elmondása szerint kb. 2 éves lehettem, amikor is megbetegedtem. A körzeti orvos, aki egy kedves zsidó ember volt, majdnem naponta járt hozzánk, mivel napról napra rosszabbul voltam, se játszani, se mászkálni nem tudtam. Nagyon legyengült voltam. Szüleim kétségbeesetten próbáltak segíteni rajtam, ezért Édesapám gondolt egyet és egyik nap elindult velem a kb. 20 km-re lévő Sárospatakra lovas kocsival, hátha ott tud az orvos segíteni. Még a faluból sem értünk ki, összefutottunk Nagyapámmal, aki azt tanácsolta Édesapámnak, hogy forduljon vissza velem, mivel olyan rossz állapotban voltam, hogy attól félt, hogy nem élem túl az utazást. Valahogy sikerült túlélnem az utat, de az ottani orvos sem tudott semmi hasznosat mondani.

Apaklub – ahol szót értünk

Régóta szerettük volna már bemutatni lapunkban egyház-községünk egyik különleges közösségét, az Apaklubot. Különleges, mert ez az egyetlen olyan közösségünk, ahol csak férfiak jönnek össze imádkozni, beszélgetni. S hogy miért fontos a tagoknak? Erről kérdeztem Pernitz Ákos diakónust, az Apaklub vezetőjét, és a klub néhány résztvevőjét.

A legkisebb táborlakó naplója – ALFA tábor

Egyik reggel arra ébredtem, hogy anyáék csomagolnak és pakolnak nagy-nagy táskákba. Életem 5 hónapja alatt még nem is láttam ilyet, hogy anyu és apu mindent összegyűjt, behajtogat, még a kis kádamat is levitték valahová. Apu szerint üresen marad így utánunk a lakás, a táborban meg építhetünk egy újat. Még nem tudom, mi lehet ez a tábor, de anya szerint jó sokan lesznek ott az ismerősök és minden napra lesz jó kis programunk. Elindultunk az autóval, amiben nagyon szeretek utazni, de most még jobb volt, mert kereszt anyum ült be mellém. Sajnos nem tudtunk sokat játszani, mert úgy elálmosodtam és mire felébredtem már egy idegen helyen voltunk, de ahogy apa a kis hordozómban körbevitt, mégis csupa ismerős embert láttam. Nagyon szép, hosszú házban lett új otthonunk, jól éreztem magam a szobában, mert jó hideg volt, kint pedig nagyon meleg.

Új Élet Krisztusban Kurzus tanúságtételek - ALFA Tábor

„Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”

(Szent Ágoston)

Szt. Ágoston soraihoz nincs fogható, de ha elolvassátok a ALFA TÁBOR Fülöp kurzus tanúságtételeit, amit a résztvevők írtak, reményeim szerint ti is megérintődtök attól amit az Úr Lelke végzett bennünk!

Interjú Fehér Zoltán atyával

- Akinek a szolgálat a legfontosabb -

Immár hagyományosnak számító cikksorozatunkban közösségünk papi, diakónusi hivatást választó tagjaival beszélgetünk felszentelésük alkalmából. Ezúttal Fehér Zoltán atyával beszélgettem a papi hivatásról, az ima erejéről, a tudás fontosságáról és egy kicsit a zenéről.

Albertfalva harmadik papi hivatása

Elhunyt P. Katona Ferenc Farkas O. Cist.

Albertfalva harmadik papi hivatása

Szomorú hírrel érkezett gyászjelentés a Ciszterci Rend Zirci Apátságától. Életének 90., szerzetességének 71., áldozópapságának 61. évében elhunyt Katona Ferenc Farkas ciszterci rendi áldozópap.

Karácsonyi gondolatok, emlékezések.

Néhány héttel ezelőtt, egy este, a templom előtt mentem hazafelé. Felnéztem a falra, ahol István atya és Antal atya emléktáblái vannak. A két márványtábla és a két koszorú jól el voltak egymás mellett. Ahogy az a valóságban is volt. A régebbi és az aktív plébánosok nagyon szépen együtt tudtak működni és az egyházközség dolgaiban, egymást segítve a rájuk bízottakért fáradozni. Megélték a paptestvéri összetartozást.

Vendégeink

Először Klára kísérte Őket hozzánk, hogy nálunk maradjanak egy éjszakára. Klárával korábban még nem találkoztunk, de ez az este után – és azóta is szeretettel köszöntjük egymást.

Korábban, még lánykoromban otthon már találkoztunk Velük, így jó szívvel fogadtuk Őket. December volt, kint kicsit hideg már, így meleg teával készültünk. Beszélgettünk, imádkoztunk együtt. Majd másnap mi vittük el Őket, egy fiatal házaspárnál töltötték a következő éjjelt.

A „Lelkiőr” szolgálathoz kötődő élményeim

Két egymáshoz szorosan kapcsolódó, a „Lelkiőr” szolgálathoz kötődő élményem szeretném Veletek megosztani.

Még akkor kezdtem el ezt a szolgálatot, amikor csak péntekenként volt Szentségimádási lehetőség a templomban. Mivel mindig versenyfutásban vagyok az idővel, annak idején is úgy gondolkodtam, hogy ezzel a szolgálattal „két legyet ütök egy csapásra”: egyrészt fixen, heti rendszerességgel tudok egy órát a templomban, csendben eltölteni az Úrral, másrészt egy Istennek tetsző, a közösség számára is hasznos szolgálatot látok el.

Csodálatos ajándék!

Molnár Cecíliának hívnak, januárban lesz 15 éve, hogy családommal ebbe a templomba járunk, ehhez a Közösséghez tartozunk. Tulajdonképpen szinte minden szentségünk „ide köt” bennünket, férjemmel itt bérmálkoztunk, itt házasodtunk, majd Kislányunk itt lett megkeresztelve és 2016-ban itt áldozott először. A szívünk szerint választott hely ez számunkra, mivel egy kicsit távolabb lakunk. Bő másfél évvel ezelőtt úgy alakult az életem, hogy már nemcsak az ünnepnapokon és vasárnapokon tudok részt venni szentmiséken vagy csak a Közösségünk ünnepélyein, hanem a hétköznapokon is jelen vagyok és be tudok kapcsolódni a plébánia életébe. Boldogan vagyok tagja a Szent Mónika Közösségnek, szívesen írok cikkeket az Egyházközségi Levélbe is, és ez év elejétől egy olyan szívből jövő szolgálatot teljesíthetek, ami által még közelebb kerülhettem Jézushoz. Ez pedig az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus Urunk előtti lelkiőrségben valósul meg.