XXXI. cserkész nagytábor
Rövid beszámoló a 815. IV. Béla cserkészcsapat XXXI. nagytáboráról, Bakonyjákón...
Ha úgy gondolod, hogy a közösségünket érdeklő témában van saját írásod és azt meg szeretnéd osztani másokkal, akkor azt küldd el! Ha írásod valóban a plébánia honlapjára való, akkor azt felrakjuk.
A cikket valamilyen szerkeszthető fájl formátumban (pl. Microsoft Word, LibreOffice Writer, stb) küldd el webadmin@albertfalviplebania.hu email címre.
Rövid beszámoló a 815. IV. Béla cserkészcsapat XXXI. nagytáboráról, Bakonyjákón...
- A szelíd pedagógus -
Immár hagyományosnak számító cikksorozatunkban közösségünk papi, diakónusi, szerzetesi hivatást választó tagjaival beszélgettünk felszentelésük alkalmából. Idén tovább bővül az interjúalanyok köre: Gergely Péter atya ünnepli hamarosan velünk újmiséjét, vele beszélgettem hivatásról, pedagógiáról, a plébánia működésének titkairól.
Úgy írnék valami szépet, amit csak a nagy költők tudnak, de hát minden emberi szó kevés, hogy kifejezhessem, mennyire szép is az, hogy hiszek Istenben. Nem is tudjuk, hogy milyen nagy kincset ad ő nekünk, hogy szebbé és igazabbá tegye az életünk. Tudjuk tényleg, mi az, hogy szeretni? Tudjuk, hogyan kell az Ő igéjét, az Istent befogadni? Szerintem bátran állíthatom, hogy lelkigyakorlatos társaimmal együtt valamit megsejtettünk ebből. És mi a titok?
- A magasságok szerelmese -
Immár hagyományosnak számító cikksorozatunkban közösségünk papi, diakónusi, szerzetesi hivatást választó tagjaival beszélgettünk felszentelésük alkalmából. Idén tovább bővül az interjúalanyok köre: Schmotzer Kristóf atya ünnepli velünk újmiséjét, vele beszélgettem hivatásról, lendületről és a magasságokról.
Szeress engem, úgy ahogy vagy!
Ismerem nyomorúságodat, küzdelmeidet, lelked szorongatottságát, tested gyöngeségeit! Tudok gyávaságodról, bűneidről és mégis azt mondom, neked: Add nekem szívedet, szeress engem, úgy ahogy vagy! Ha arra vársz, hogy angyallá válj, mielőtt átadnád magad a Szeretetnek, akkor sohasem fogsz szeretni Engem. Ha gyáva is vagy kötelességeid teljesítéseben és az erények gyakorlásában, ha gyakran vissza is esel azokba a bűnökbe, amiket már nem szeretnél többé elkövetni, nem engedem meg neked, hogy ne szeress engem. Szeress engem úgy, ahogy vagy!
(Ószandec-Krakkó-Zakopane, 2024. február 9-10-11.)
A 2023-as év decembere számomra- és családunk számára az egyik legintenzívebb, leggyorsabban pörgő hónap volt, tele feladattal, készüléssel, izgalommal. December 20-án adta le a plébániánk az anyagát a „Sasfiókák(#1)” pályázatra. Ez volt a pályázati leadás végső határnapja. A pályázat sikeres leadásához nagyon kellett az is, hogy 20-án „ott és akkor” azaz a plébánián éppen jelen legyen Zoli atya, aki irgalmas szeretetével segített a pályázati dokumentumok hitelesítésében, hogy azt még aznap el lehessen küldeni. A Szentlélek működött…, emberileg már teljesen kétségbe estem, hogy nem tudjuk időben elküldeni a dokumentációt. Ez Isten kegyelméből sikerült. Családunk de facto 21-étől tudott igazán a karácsonyi gyakorlati készületekre koncentrálni, persze lélekben adventtől már készültünk Jézus szívünkben való megszületésére, de . Január 25-én érkezett meg az üzenet, hogy plébániánk teljes összegében elnyerte a „Sasfiókák” pályázat keretében az általa megjelölt összeget, hogy egy 3 napos ifjúsági zarándoklatra mehessen Lengyelországba. Kirázott a hideg, amikor olvastam az emailt, és kicsit könnyeztem is, és Isten felé elöntötte a hála a szívemet… hogy mennyire szeret minket…, hogy napról napra azon van, hogy megajándékozzon minket.
Tavaly nem tudtam eljönni az Új Szív Közösség által szervezett Holywin-re. Egy éve vártam az újabb alkalmat, hogy jöhessek. Nagyon vártam. De mikor idén elérkezett a napja, beteg lettem és inkább a takaró alá bújtam volna és aludtam volna helyette. Izzadtam, fájt a torkom, levert és gyenge voltam, szúrt a tüdőm. Gondoltam inkább itthon maradok, nem is ésszerű betegen éjjel fent maradni, meg másokat is megfertőzhetek. Régi tapasztalatom saját magamról, ha vírusos beteg vagyok legkésőbb este 10-ig le kell feküdnöm, különben másnapra romlik az állapotom, visszaesek. Tehát logikus, hogy inkább itthon kellene maradnom, amúgy is messze lakom a helyszíntől, 1,5 óra csak az utazás, és hát a gyógyuláshoz időben le kéne feküdni.
Füstös Mária 1951 – 2003
Talán két éve szóltam Csaba atyának, hogy szeretnék misét mondatni Füstös Mária lelki üdvéért. Mire ő kapásból ezt válaszolta: „Misét, érte? Minek? Ő már a mennyországban van. Talán inkább az ő közbenjárását kéne kérni!”
Idén húsz éve, hogy a mennyei hazába távozott ő, aki nekünk albertfalviaknak egyszerűen csak „a Mária” volt. Régi, albertfalvi asztalos család, a Till család leszármazottja. Az ő asztalos rokona, Till Gyula készítette például a tabernákulumot, és templomunk padjait is. A Vegyész utca sarkán, a mostani CBA helyén laktak, amíg le nem bontották a házukat a 70-es évek első felében, a nagy szocialista lakótelep építési időszakban. A Kondorosi úton kaptak helyette egy panellakást.
Mit adott számomra ez a 31 nap?
Miben erősített meg?
"Az idei év májusa igazán különleges volt a számomra. Igent mondtam Jézusra, igent mondtam a női lelkigyakorlatra, igent mondtam a helyi, albertfalvi női lelkigyakorlatozó közösség hívására. Felemelő és megtartó élmény volt számomra, hogy nem egyedül, hanem közösségben élhettem meg a lelkigyakorlatot. Közösségben, aminek tagjaival bármikor találkozhattam, bármikor beszélhettem. Akik imáikban hordoztak engem és én is hordoztam őket. Így támogattuk, segítettük lelkiekben egymást. Hiszen nem egyszerű nőként, feleségként, anyaként, háziasszonyként a rengeteg teendő mellett leülni, megállni egy kis időre, hogy ne a befejezetlen feladatokra, családra, munkára gondoljunk, hanem Istenre figyeljünk, Vele találkozzunk, Vele beszélgessünk és meghalljuk azt az üzenetet, amit aznapra szeretne nekünk küldeni.
Sümegh László tősgyökeres albertfalvi lokálpatrióta mesél az életéről, Albertfalva múltjáról és jövőjéről. Nyolc könyve közül kettő kimondottan Albertfalváról szól. 2013-ban jelent meg az Albertfalvi történetek, majd 2018-ban az Albertfalvi emlékképek című kötet. Így nem véletlen, hogy a helybéliek Albertfalva krónikásaként tekintenek rá.