Szellemi-Lelki Hétvége (Máriabesnyő, 2001. november 23-25)
Az Albertfalvi Keresztény Társaskör, a Karolina Egyesület és a Szentimrevárosi Egyesület ez évben Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban tartotta hagyományosan közös rendezvényét, a szokásos Szellemi-Lelki Hétvégét, amelynek mottója ezúttal egy kérdőjelben csúcsosodott ki: „Fenntartható-e a fejlődés?” Azaz fenntartható-e az a társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés, amelynek hazánk is az útjára lépett, de amely ki van téve a véges természeti erőforrások pazarló kihasználásának, az ádáz piaci versenynek, a globalizáció nemzeti kultúrákat beolvasztó kemencéjének, a keresztény erkölcsi értékek eróziójának. Mit tehet a felelősen gondolkodó keresztény ember azért, hogy a fejlődést megóvja ezektől a veszélyforrásoktól? Hiszen a holnapi társadalom és unokáink sorsa iránt sem lehetünk közömbösek.
Mint korábban, most is neves és nívós előadók sora fejtette ki álláspontját a felsorolt témákról. Jómagam csak a második nap délelőttjén tudtam csatlakozni a résztvevőkhöz, éppen Grétsy László professzor előadása előtt, aki a magyar nyelvnek a globalizáció korában megmaradó esélyeiről tartott másfél órás élvezetes előadást. Pozitív csengésű mondanivalójának lényege az volt, hogy ne féltsük, hanem ápoljuk a magyar nyelvet. Nyelvünk nem fog eltűnni hosszabb távon sem, csak arra kell ügyelni, hogy ne szegényedjék el, felhasználási köre ne zsugorodjék a köznapi nyelvhasználat alacsonyabb szintjére. Miközben nagyon fontos, hogy a hazai népesség egyre jelentősebb része tanuljon meg angolul legalább olyan szinten, hogy a számítástechnika nyelvét megértse és információs ablakot nyitva magának a világra, az Európai Unió polgáraként boldogulhasson – a globalizáció hatásaként beözönlő új idegen szavakat próbáljuk mielőbb jó magyar szavakkal helyettesíteni. Az élet egyre sokrétűbbé válása magával hozza azt, hogy nyelvünkben erőteljesen szaporodnak a hosszú összetett szavak, ezzel az irányzattal együtt kell élnünk a jövőben. Meg azt is tudomásul kell vennünk, hogy az élő nyelv törvényei változnak, ragok, képzők tűnnek el és újak bukkannak fel helyettük, ami nem baj, ha a nyelv kifejező képessége ezáltal gazdagodik. A hozzászólók fél órán át ostromolták Grétsy Lászlót kérdéseikkel és a vitában kikristályosodott, hogy irodalmi nyelvünket érdemes az érintetlenül tiszta erdélyi és k székely nyelvjárás fordulataival frissíteni és nem árt az általános műveltség szintjét emelni, mert ez egyben gátja lehet a nyelvhasználat globalizáció okozta elszegényedésének.
Ebéd után kivonultunk a közeli temetőbe gróf Teleki Pál miniszterelnök sírjához leróni kegyeletünket, visszaemlékezve a nagy keresztény államférfiú tragikus halálára és annak máig felderítetlen valódi körülményeire, majd visszatérve a Salvatoris ház barátságosan meleg helyiségeibe, figyelmünket egy színes fotókiállítás képeinek szentelhettük, amely Szibériába kalauzolt el bennünket, távoli rokonaink, az osztyák nép mindennapjait, szokásait, ünnepeit bemutatva. Gugán Katalin és Vépi Enikő, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz-szakos ösztöndíjasai 2001 nyarán öt hetet töltöttek körükben. Nemcsak kiváló fotósként mutatkoztak be, hanem a kiállítás megtekintését követő briliáns előadásukban tanúságot tettek kiváló kutatói erényeikről és arról, milyen szívvel-lélekkel törekedtek meleg barátságot kötni a helybéliekkel. Számos magukkal hozott tárgyat mutattak be a rénszarvas fogtól az áfonyaszedő kosárkán át különböző népviseleti tárgyakig. Láthattuk, mit jelent a globalizáció a maroknyi, néhány ezres lélekszámú osztyák népnek. A szibériai olaj környezet-romboló nagyipari kiaknázása megpecsételte sorsukat. Kultúrájuk ma már csak rezervátumi körülmények között őrizhető meg – ki tudja meddig? Ők a globalizáció nagy vesztesei.
A Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin asszony előadásában bepillantást nyújtott a média színfalai mögé, ecsetelve azt a kemény harcot, amelyet nap mint nap meg kell vívni az értékes, tartalmas műsorok sugározhatóságáért, azért, hogy ne mindent a reklám és a biznisz irányítson. A fenntartható fejlődés egyik záloga éppen a hagyományos értékek megőrzése és terjesztése.
A szombati vacsora után kerekasztal beszélgetés következett, többek között arról a témáról, hogyan lehet a fenntartható fejlődést veszélyeztető terrorizmus ellen békés eszközökkel küzdenünk
Az előadások a vasárnap reggeli szentmise után folytatódtak, amelyet Kállai Emil atya, piarista rendtartomány főnök mutatott be. Ragyogó reggelre ébredtünk. A máriabesnyői kegytemplom harangjának zúgása méltó hátteret nyújtott a szentmisében elmondott fohászaink égi szárnyakra ültetéséhez.
Matolcsy György gazdasági miniszter úr előadása új szemléletet sugárzott. Szemben a gazdasági növekedést kifejezni akaró , manapság használatos és nehezen aprópénzre váltható sokféle statisztikai mutatóval, szerinte a fejlődést célszerű hosszú történelmi távon megfigyelhető stabil mércékkel mérni. Ilyenek: a társadalom átlag életkorának növekedése (amely a Római birodalomban 27 év volt, ma 60 fölött van); az egészséges életmód terjedése a járványok megfékezésével és a táplálkozás javulásával; a generációk testmagasságának növekedése; a tudásszint óriási emelkedése az analfabétizmustól a tömeges felsőszintű végzettségig; az értelmes munka és az innováció lehetőségeinek kitágulása; az életszerkezet átalakulása: a civilizált átlagember ma a középkori királyok életszínvonalán él. – Az elmúlt 1000 évben a növekedést a természeti adottságok határozták meg. Ma a tudás jelenti a gazdasági fejlődés „test nélküli” erőforrását, ami új esélyt biztosít a fejlődés fenntartásához. (Írország, Finnország ma ennek köszönheti jólétét). A spanyol hódítások gazdagsága a szellemi erők megmozgatása híján szertefoszlott és ez a sors vár az arab olaj-világ gazdagságára is, ha azt nem a tudás alapú gazdaság létrehozására fordítják. Az információs társadalomé a jövő. Az információ – szemben az anyagi javakkal – attól lesz több, ha elfogyasztják. A miniszter úr hangsúlyozta, hogy a gazdasági hatékonyság és a fenntartható fejlődés elválaszthatatlan a szilárd erkölcsi alapoktól. A jövőbeli fejlődés kibontakoztatásához nélkülözhetetlen a korrupció visszaszorítása, a kemény munkával szerzett tudás, a piac szereplői közötti feltétlen bizalom, a globális együttműködő készség és a verseny kíméletlen farkastörvénye helyett az előnyök kölcsönös kihasználása „win-win” alapon. Példának hozta fel, hogy ma Latin-Amerika gazdasága éppen az erkölcsi háttér hiánya miatt küzd súlyos problémákkal.
A hozzászólások során felmerült, hogy a tudás alapú gazdaság kibontakoztatásához nélkülözhetetlen keretet jelent a magas szintű szervezettség biztosítása is, amiben sajnos itthon van még tennivalónk.
Kállay Emil atya hozzászólásában hangot adott az egyházi iskolák finanszírozási gondjainak, közbenjárást kérve a miniszter úrtól, aki válaszában tréfás fordulattal elmondta: igen nagyra becsüli a piaristákat, mivel annak idején Pogány tanár úr különóráinak köszönhette, hogy matematikából megtáltosodott és felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre.
A következő előadást Lőcsei Gabriella asszony, a Magyar Nemzet munkatársa és korábbi főszerkesztője tartotta, aki rögtön reagálva Matolcsy miniszter úr személyes élményére, bevezetésként elmondta, hogy az ő fiát ugyanaz a Pogány tanár úr keresztelte és hogy a fia gyakran szokott tréfálkozni, mondván: érvényes-e az ő keresztsége, ha azt egy Pogány paptól kapta? – Témára térve, Lőcsei Gabriella érdekes és tanulságos történeteket idézett a kádári korszak magyar sajtójának történetéből, és ecsetelte a rendszerváltás utáni időszak új problémáit, amelyekkel a keresztény szellemű újságírásnak meg kellett és meg kell küzdenie. Kidomborodott, hogy a keresztény szellemű sajtó és média egyik legsúlyosabb gondja a pénztelenség, szemben a liberális sajtó és média megalapozott anyagi hátterével.
A három napos program zárszavában Kállay Emil atya egy századeleji orosz író különös vízióját idézte fel a globális világbirodalom jövőképéről, amikor egy liberális világcsászár megteremti a világbékét, felvirágoztatja az életszínvonalat, de cserében mindent uniformizál és uralma alá akarja vetni az egyházi felekezeteket is, fölébe helyezve magát az Istennek. Végül elbukik. Tanulság, hogy meg kell tennünk mindent a fejlődés és a globalizáció ilyen irányú végkifejlete ellen.
A Mater Salvatoris Ház barátságos otthont nyújtott a résztvevőknek, a kiszolgáló személyzet lelkiismeretes odafigyeléssel tette kellemessé a családias találkozót. Máskor is érdemes ide telepíteni rendezvényeinket.
2001 karácsony
Kesselyák Péter