| Az
albertfalvi Szt. Mihály rk. plébániatemplom |
| cím |
|
Budapest XI. kerület (Újbuda), Albertfalva, Albertfalva utca |
|
megközelítés |
A
Fehérvári úton a 18, 41, 47 villamossal vagy a 114, 213, 214-es busszal.
A Sáfrány utcán a 7-es busszal. |
|
Templomunk a térképen
|
|
|
kattintson a képre
|
|
| bemutatás |
| Tegyen
egy virtuális sétát templomunkban, tekintse meg belülről a
templomot.
tovább
>>>
|
| rövid
történet |
| Albertfalva a ráckevei
koronauradalom promontori kirendeltségéhez tartozott, amikor a
XIX. sz. elején a promontori (budafoki) zsellértelep északi irányba
való bővítését határozták el és 50 házhelyet jelöltek ki
az új településnek. E területet Mária Terézia ajándékozta
leányának, Krisztina hercegnőnek nászajándékul, aki Albert,
szász-tesseni herceghez ment feleségül. Az új birtokosról
nevezték Sachsenfeldnek, illetve nagyon rövid idő múlva kizárólag
csak Albertfalvának. A kialakuló, többségében német iparosok
lakta település 1828-ban elszakadt Promontortól és önállóvá
vált. Az 1838-as nagy dunai árvíz szinte teljesen elpusztította
Albertfalvát, de rövid idő múlva ismét felépült. Ipari fejlődése
a XX. sz. elejétől felgyorsult (gumigyár, repülőgépgyár,
szappangyár, ipari üzemek stb.). A kertes, kis házas, több részes
település 1950-től Budapest XI. kerületének része. Az
1970-es évek kezdetén jelentős részét lebontották és új, tízemeletes
panel lakóházakat építettek. Bár az anyakönyvezés már
1823-tól önálló anyakönyvben történt, az első szentmise
csak - a település születésének közel 100. évében - 1922. december 26-án volt a régi iskolában.
Az akkor már nagyközség iskolájának egyetlen tantermében vasárnaponként
kivitték az iskolai padokat, és a kápolna bútoraival, kellékeivel
helyettesítették. |
iskolakápolna 1922-ben |
iskolakápolna 1930-ban |
Az új iskola
felépítésével (1929) állandó kápolnát alakítottak ki.
Bergendy János volt a plébánia első szervező lelkésze, aki
ezt a munkát csak elkezdhette, mert 1933-ban Székesfehérvárra
helyezték (1945. március 22-én orosz katonák lőtték agyon a
székesfehérvári püspökségen).
A templom építése és a plébániai
élet teljes megszervezése Doroszlai Béla nevéhez fűződik,
aki 1955-ig volt Albertfalva plébánosa. 1941. október 5-én történt
a Szent Mihály főangyal tiszteletére épített templom
felszentelése, melyet Kismarthy Lechner Jenő és fia, ifj.
Lechner Jenő tervezett és Felsőszöllősi Szöllőssy Imre
vezetésével történt a felépítése.
A Szent Mihály tiszteletére emelt templomot Shvoy Lajos
székesfehérvári püspök 1941.október 5.-én szentelte fel. Plébániai
rangot 1949-ben kapott Albertfalva egyetlen temploma.
1969-ben készült el
Bardon Alfréd tervei szerint a szentély átépítése. 1988-91 között
a templom teljes felújítására került sor. Az akkori liturgia
és a modern építészeti igényeknek megfelelő csúcsíves alakú
vasbeton keretek alkotják a templom fővázát, falai téglából
készültek és hullámpalával fedték. A templom alapterülete 600 m2.
Belső mennyezete a csúcsívet követő fából készült lépcsős
gerendák. Szent Mihály fából készült szobrát Búza Barna készítette.
A szentély jobb oldalán lévő hatalmas színes üvegablak az
1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus emlékére készült,
a többi üvegablak a nyolc boldogság ábrázolása. Az oltár kör
alakú, fehér márványból készült. A Mária oltár fölött
nyert elhelyezést az előbb említett kongresszus Magyarok
Nagyasszonya képe.
A három manuálos, 17 regiszteres orgona építése
1985-ben fejeződött be.
A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során
került a székesfehérvári egyházmegyétől az
esztergom-budapesti főegyházmegyéhez. |
| |
A képen az építési
tervek azon változata a szerepel, amely nem valósult meg: a felépült
templomnak csupán gúla nélküli tornya van. |
|
|
 |
| |
| A templom
búcsúja: |
mindig
szeptember utolsó vasárnapja
(az ünneplés már csütörtökön
kezdődik) |
|
Szentségimádási nap: |
| március 17.
és október 15. |
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
