Takács Nándor
Jusztin püspök egyszerű, tízgyermekes földműves családban.
Középfokú tanulmányait a karmelita rend kisszemináriumában végezte.
1942-ben lépett a karmelita rend közösségébe, 1943-ban tette
le első, 1948-ban örökfogadalmát. A szerzetesrend keszthelyi főiskoláján
tanult tovább, 1950-ben - amikor rendjének működési engedélyét
megvonta az állam - a Központi Szemináriumba került. A győri
egyházmegye papjává 1951. október 28-án szentelték. Papp Kálmán
püspök tanulmányi szabadságra küldte, teológiai doktorátus
szerzett. A budapesti Központi Szeminárium énektanára és
prefektusa 1957-től 1959 februárjáig, amikor állami nyomásra
a kispapok döntő többségével együtt tanáraikat is elüldözték
az intézményből. Az ÁEH ekkor a papi működéstől is
eltiltotta: 1959-tól kántorként szolgált Gyöngyösön,
Dömsödön, Csornán.
Plébániánkon volt kántor
és karnagy 1968 és 1973 között.
1973-ban kapott újra papi beosztást: magyaróvári káplán
lett, 1978-tól Tatabánya-Alsógalla plébánosa. 1980-ban
tiszteletbeli esperesi címet nyert. 1986-tól a győri szeminárium
tanára és spirituálisa.
1988. december 30-án nevezte ki
II. János Pál pápa carcabiai címzetes püspöknek és székesfehérvári
segédpüspöknek. Püspökké szentelése Esztergomban, 1989.
február 11-én történt. 1990 márciusától koadjutor püspök,
1991 őszétől a székesfehérvári egyházmegye püspöke.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciában a
Karitász ügyeinek volt képviselője, az Országos Magyar Cecília
püspökelnökeként a liturgikus zene ügyének volt felelőse.
2003 áprilisában
fogadta el a Szentszék nyugdíjkérelmét.
forrás |
