| Az AKTK Szent Mihály Akadémia 2011-es programja |
| 2011.
január 26., szerda |
Dr. Mészáros József egyetemi tanár tart
előadást "A nyugdíjrendszer változásai a közeljövőben"
címmel.
Helyszín: a Don Bosco Iskola, 18
órakor. |
Dr. Mészáros József elmondta,
hogy ma kétféle nyugellátás létezik Európa-szerte: a fedezet
rendszerű, amelyben az adott korosztály saját jövőjéről
gondoskodik tőkebefektetés és annak hozama útján, illetve a
„felosztó-kirovó rendszerű” amelyben a mindenkori aktív
dolgozó réteg befizetései nyújtanak alapot az idősebb
korosztály nyugdíjainak kifizetéséhez. Mindkét esetben a
nyugdíj-rendszernek viselnie kell a rokkantsági ellátás, az
özvegyi és árva-ellátás és az öregségi ellátás kockázatát. A
fedezeti rendszer csak a jóléti államokban életképes, ahol
az államháztartás nem deficites. A II. Világháború
veszteségei után Európa-szerte „felosztó-kirovó” rendszerek
alakultak ki, de ezeket a 60-as évek végéig dinamikusan
egyensúlyban lehetett tartani. Az egyensúly azóta
megbomlott, és a nyugdíjrendszer válságba került, három
okból. Megjelent az államadósság, ami nem más, mint a
források erkölcstelen átszivattyúzása a jövőből a jelenbe a
következő generáció kárára. Másodszor a következő generáció
eltartó képessége zsugorodott a születések számának
drasztikus csökkenésével. Harmadszor az átlag életkor
Európában 65-70 évről 80-85 évre nőtt, megnövelve a
nyugdíjasok táborát. Magyarország helyzete mindhárom
tekintetben különösen súlyos. Ezt tetézi még, hogy 1990 után
nálunk a szocialista ipar összeomlott, ami idő előtti
kényszer-nyugdíjazásokkal gyarapította a nyugdíjasok körét.
1997-től kezdve a kormánynak szigorítania kellett a
nyugdíjazás feltételeit. A nyugdíj korhatárt először 62
évre, majd 2009-ben 65 évre emelték, és kilátásba került,
hogy az elkövetkező években a korhatár – a skandináv
országokhoz hasonlóan – 67 évre nő majd. Az újonnan
nyugdíjba menők kezdő járadékának összege pedig
szükségszerűen az európai 65 %-os szintre fog beállni a
jelenlegi 80 % helyett. Szerencsétlen lépés volt 1997-ben a
kötelező magán-nyugdíjpénztárak létrehozása, amelyek sajnos
nem úgy vizsgáztak, mint ahogy azt várták tőlük.
Pénzintézetek alapították őket, működési költségük
Magyarországon duplája volt a külföldiekének, hozamuk a
befektetési alapokhoz képest alacsony maradt. Működésük 12
éve alatt 300 milliárd Ft veszteséget halmoztak föl. Az
állami nyugdíjrendszerből hiányoztak a magánnyugdíj
pénztárba befizetett összegek, ami miatt az államnak drága
kölcsönt kellett felvennie állampapírok kibocsátásával
ahhoz, hogy a folyó nyugdíjakat fizetni tudják. Az EU
Maastricht-i követelményeinek betartása (államháztartási
hiány < 3 % GDP) így nem volt lehetséges.
Az előadó mindezt rendkívül értékes konkrét adatokkal
mutatta be, majd számba vette, hogy a nyugdíjrendszer
megmentése érdekében az új kormány milyen intézkedésekre
kényszerült, beleértve a családtámogatás növelését is, ami a
jövő építése szempontjából döntő jelentőségű.
A magánnyugdíj pénztárak jövőjét illetően úgy fogalmazott,
hogy rosszul jár az, aki ott marad. A jövedelmek 10 %-ának
magánynyugdíj-pénztári befizetéséből nem lehet hosszú távon
nyugdíjrendszert fenntartani. Európában mindenütt 18 %
befizetés kell az öregségi nyugdíj-kassza egyensúlyának
fenntartásához, + 2 % az özvegy-árvaellátáshoz és +2 % a
rokkantságihoz. Magyarországon, ahol a befizetések és
kifizetések messze nincsenek egyensúlyban, jelenleg 34 %-os
a nyugdíj-járulék befizetési kötelezettség.
Végezetül Mészáros úr vázolta, hogy a kivezető út csak a
gazdasági fellendülés lehet: az államháztartást deficitesből
„sufficitessé” kell tenni. Ehhez távlatilag tűzzel-vassal
csökkenteni kell az államadósságot, növelni a
foglalkoztatottságot és hatékonyan ösztönözni a
gyermekvállalást. Az előadást számos kérdésfelvetés és azok
megválaszolása követte. |
|
|
|
|
www.albertfalviplebania.hu
