Oratórium     Sajnos az egyre inkább ellaposodó ifjúsági életet látván néhányan úgy gondoltuk valahogy egyesíteni kéne a fiatalokat és a gyerekeket, a valamikori PONT-ot és a fiúk nélküli Kislánykört. Vissza szerettük volna hozni, az egyre múló Don Bosco-i szellemiséget és újra beindítani az egykor már elkezdett oratóriumot. Ezek az ötletek már többünkben érlelődte, így igazán jó érzés volt, amikor "felszínre hozva" kiderült, nem vagyunk egyedül. Talán a végleges döntés akkor született meg, amikor Wappler Katival, már sokadik invitálás után a télen, meglátogattuk az óbudai oratóriumot, ahol lenyűgözve láttuk mennyire élvezik ezt az ottani gyerekek és animátorok egyaránt. A terv megvolt, már "csak" a megvalósítás maradt hátra. Érdeklődni kezdtünk az albertfalvi fiataloktól, kinek lenne kedve és ideje hetente 1 délután gyerekekkel foglalkozni, mókázni, énekelni, játszani szalézi szellemben. Megkönnyebbülést jelentett, hogy jelentkező akadt bőven. Támogatót találtunk Monika néniben, aki szalézi munkatársként és Don Boscos tanárként az elméleti és gyakorlati kivitelezésben is sokat segít/segített nekünk. Egy március végi hétvégén megtartottuk az első "animátor gyűlést", amikor megbeszélhettük mit, mikor és hogyan szeretnénk. Ez után első lépésként közösen látogattunk el Óbudára, hogy minél többen láthassák, hogyan működik ott egy oratórium. Ekkor meghívtuk Csány Marcit az óbudai animátorok egyikét, hogy meséljen nekünk az oratóriummal kapcsolatos tapasztalataikról, lásson el minket néhány jó tanáccsal az induláshoz. Ő örömmel és segítőkészen tett eleget kérésünknek. Ezen előzmények után április 11-én, péntek délután 3-6-ig, a Don Bosco Iskolában megtartottuk az első alkalmat, amire azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy nagyon élveztük, kicsik, nagyok egyaránt. Foci, ping-pong, meteorozás, kosárra dobás és egyéb főként udvari játékok mellett fél időben tartottunk néhány "csöndes percet", ami elmaradhatatlan része oratóriumunknak. Ilyenkor betereljük a gyerekeket az egyik terembe, ahol gitáros éneklés és imádkozás után egy tanulságos vagy éppen Don Boscoról szóló történetet mesél valamelyikünk, kisebb lelki táplálékot adva ezzel a kicsiknek. Eddig egy alkalommal volt kézműveskedés is, amit szeretnénk időnként tartani a játszás mellett. Oratórium után mindig összeülünk, hogy megosszuk egymással az aznap szerzett tapasztalatainkat, megvitatjuk esetleg mit kéne változtatnunk és mi az, ami úgy jó, ahogy van. :) Időnként szeretnénk közösségépítő programokat szervezni magunknak, hogy mi is minél jobban megismerjük egymást, illetve ilyenkor új ötleteinkről is bővebben beszámolhatunk egymásnak. Már sor került egy ilyenre is. :) Összesen kb. 10-12-en vagyunk nagyok. Változó, hogy ebből hányan veszünk részt 1-1 alkalommal, mert (főleg így tanév vége felé) van, hogy nem mindenki ér rá, de kb. 6-an mindig vagyunk. Remélem a kezdeti lelkesedés mindannyiunk részéről megmarad és sikerült valami szép "új" hagyományt beindítanunk! :) Minden érdeklődőt várunk szeretettel péntek délutánonkét!   Kiss Kinga

fel    vissza