| A
„Narnia krónikái”-tól a Városmisszióig |
A Narnia krónikáit
majd mindenki ismeri. Legalábbis a legismertebb könyvet,
"Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény" címűt.
Hiszen tavaly még játszották a mozik C.S.Lewis remek regénysorozatának
első filmváltozatát.
Mikor én olvastam, nagyon megtetszett az író példabeszédes,
nem "szájbarágós", mégis elgondolkoztató meseszövése.
Több könyvét elolvastam, s most a Perelandra címűt szeretném
idézni. A végén pedig kiderül, mi köze az egésznek a városmisszióhoz.
Perelandra egy másik világ. Ha úgy tetszik, egy másik bolygó.
Ide csöppen az író (már elfelejtettem, hogyan, de nem is
fontos), s elámul a természet érintetlenségén. Biblia előtti
állapotok uralkodnak ott, ragyog a Nap, burjánzik a természet,
minden békés sugároz, s az oroszlán sem bántja a gödölyét.
Itt él két csodálatos lény, Perelandra királynője és királya,
mint a természet gyermekei. Szépek, tiszták és boldogok.
Itt bolyong az író, rejtőzködve igyekszik beleolvadni ebbe a
Paradicsomba, figyeli ezt a nem-ismert világot és élvezi kiváltságos
állapotát.
Ekkor bukkan föl a Gonosz.
Része az egésznek, nem feltűnő, s beszél. Beszél a királynővel,
s beszél a királlyal. Hazudik, s e két csodalény között felébred
a féltékenység, a gyanakvás.
Az író szomorú lesz. Az ármány kezdetét veszi, s a felhők
beárnyékolják Perelandra napsütötte lankáit.
A Gonosznak mindez nem elég. Tovább folytatja intrikáit, s a
helyzet rosszabb és rosszabb lesz. Már-már háború van készülőben,
s az író döbbenten veszi észre, hogy az egykor paradicsomi állapot
szertefoszlik. Nem érti, s felkiált: "- Hát nincs senki,
aki megállítaná ezt a folyamatot? Hol az Isten? Hogy hagyhatja
elpusztulni azt a Paradicsomot, ami volt? Miért nem küld
valakit, hogy szóljon a királynőnek, hogy a Gonosz csak
hazudott? Még nem késő kibékülni! Még meg lehet állítani a
pusztulást! Hát nincs, aki szóljon?"
Nincs senki. Csak ő van itt, az író, aki látja mindezt, s
tudja mit kell tenni.
Akkor döbben rá, hogy neki kell megtennie azt, amit mástól várt.
Őt küldte az Isten, hogy megállítsa a romlást. Neki kell
felnyitnia a király és királynő szemét, neki kell kiáltania,
hogy a Gonosz csak hazudott, ármánykodott, hogy háborút szítson!
Engem küldött az Isten!
Engem is küld az Isten. Minket is küld. Ahogy a pap mondja a
mise végén: "Küldetéstek van, menjetek békével!" Négy
szó. Küldetés, van, menni és béke. |
| Ez
az életünk értelme, hitünk lényege. |
Küldetéstek van. "Menjetek és tegyetek tanítványommá
minden népet!" Tudjátok, milyen nagyszerű ez? Van miért
élni! Van Feladatom! Küldve vagyok! Valaki megbízik bennem,
alkalmasnak talál a Feladatra. Engem küld. Most. Ma.
Menjetek békével - indulni kell. Tegyük tarisznyánkba a
békét, az örömöt, a Jóhírt, az Evangéliumot, s menjünk.
Először a legközelebb állókhoz; a családomhoz, rokonokhoz. S
mondjuk el nekik, amit az írónak is el kellett mondania a
királynak és a királynőnek; hogy a Gonosz be akar csapni,
háborúságot kelt, pedig a világ nem rossz, csak a Gonosz tette
azzá. Hát mondjunk ellen a Gonosznak! Nyissuk fel az emberek
szemét, mondjuk el az Örömhírt!
Ha egy családban gyermek születik, anyu-apu mindenkinek el
akarja újságolni az örömét; hogy ők milyen boldogok!
Ugyanezzel az örömmel készüljünk mi is a Városmisszióra!
Ha beszélni tudsz - Tiéd a színpad! Ha szervezni tudsz - szabad
kezet kapsz az egyik délutánra! Ha énekelni tudsz - daloljatok! |
| Nem maradhatsz tétlen!
Itt az idő! |
|
|
 |
| a
templom missziós keresztje |
|
|
| |
|
|
| |
|
|
| |
|
