|
Ünnepi beszéd a Mahunka Imre emléktábla koszorúzására 2009. |
| A beszéd
elhangzott a Mahunka emléktábla megkoszorúzásánál. |
Tisztelettel és
szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket, régi és új albertfalviakat,
akik meghallották a hívó szót és eljöttek ide ezen a szép vasárnapi
reggelen. Emlékezzünk együtt, hajtsunk fejet együtt a kis
Albertfalva nagyszerű fia előtt ! Megérdemli.
Megérdemli, mint kora és az utókor által is elismert mesterember,
mint tevékeny lokálpatrióta, mint kiváló közéleti ember és hazafi,
mint mélyen hivő katolikus és nagylelkű adakozó. Élete példaként
állhat a ma embere előtt.
Apja, a két segéddel dolgozó asztalos mester, fiát már fiatalon
külföldre küldi tanulni. A szakma alapjait addigra itthon már
elsajátította, s ezután Párizs, London, München jónevű asztalosainál
tökéletesíti tudását. Nem Európa nagyvárosainak csillogása, a gyors
külföldi meggazdagodás reménye vonzza, hanem az új technológiák
elsajátítása és itthoni megvalósítása a célja.
Hazatérve nemcsak önálló műhelyt nyit, hanem ő alapítja meg külföldi
mintára az első magyar bútorgyárat, amelynek termékei ma is a
külföldi árverések értékes darabjaiként szerepelnek.
Bútorainak kiváló színvonalát az 1900-as Párizsi világkiállításon
aranyéremmel ismerték el.
Elnyeri a császári és királyi udvari szállító címet. A nagyszerű
színvonalat mutatja, hogy a Magyar Építőművészet c. lap 1905/1906
évfolyamának 8. száma a királyi palota építésének befejezéséről
megjelent cikke a következőket írja:
„Hogy az építés és belső berendezés a királyi palota hivatásához
méltóan, a tervezés teljes tökéletességében keresztül vihető legyen,
a legkiválóbb iparosok működtek közre az építkezésben.” Majd
alább: „Mahunka Imre az olasz renaissance stílusban készült
Hunyadi termet és a fejedelmi lakosztály különböző termeit rendezte
be.” És ebben a cikkben Mahunka Imre olyan nevek között
szerepel, mint Hauszmann Alajos, Lotz Károly, Stróbl Alajos, Feszty
Árpád !
De megérdemli tiszteletünket politikusi és közéleti tevékenységéért
is. Igen érdekli hazája fejlődése, ezen belül az iparos képzés, a
gazdasági és pénzügyi problémák. Míg édesapja Albertfalva képviselő
testületében tölt be vezető szerepet, fia már a nemzetgyűlésben lesz
a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának képviselője.
Lehet-e ilyen karriert befutni nyugodt, meleg otthon, biztató
asszonyi háttér nélkül ?
Feleségével, Kovács Adéllal kötött házassága, bár gyermektelen, de
minden jel szerint szép és harmonikus. Ezt az összhangot bizonyítja
az a végrendelet is, amelyet a házaspár 1922-ben, közjegyző előtt,
közös akaratként rögzít. Vagyonuk nagyobbik részét Albertfalvának
adományozzák egy új, katolikus templom építésére.
Mi indította őket erre ?
Bár nem volt gyermekük, biztosan lett volna a népes rokonságban kire
hagyni a jelentős vagyont. De próbáljuk másként megközelíteni
mindezt !
A kiegyezés, az azt követő, 1914-ig tartó hatalmas gazdasági és
szellemi fejlődés, majd a háborúba kényszerített és azt vesztesként
befejező, kivérzett ország, a forradalmak, vörösterror és a
szégyenletes Trianoni békediktátum után születik meg 1922-ben egy
hazájáért aggódó, idősödő, jómódú házaspár elhatározása. Tenni
akarnak !
Felismerik, hegy ebből a tragikus helyzetből a nemzet csak
összefogással, Istenbe vetett hittel és hozzá fohászkodva juthat ki.
Ehhez erős keresztény közösségekre van szükség, amelyek központja a
templom kell, hogy legyen. Ahogyan ezt Reményik Sándor később
gyönyörűen megfogalmazta:
„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát !”
Büszkék lehetünk arra a férfire, akiről így emlékezik meg 39 évi
házasság után felesége, a kerepesi temetőben, a nemzet nagyjai
között álló síremlékén:
„HIRDESSE NEVED A KÉSŐ JÖVENDŐNEK IS, A BECSÜLETES MUNKA ÉS AZ
ERNYEDETLEN SZORGALOM DIADALÁT !” |
| |
Budapest,
2009. szeptember. 27.
Kellner Dénesné |
|
|
