|
Mahunka Imre |
| Albertfalván
született a császári és királyi udvari bútorszállító, aki lehetővé
tette templomunk megépítését. |
1861-ben született Albertfalván, az akkor még egy utcából álló
település Budához közelebbi felén. Édesapja Mahunka Alajos 1826-ban
született, s 1891-ben az a tisztesség érte, hogy bírónak
választották az albertfalvi községházán.
Akkoriban Albertfalva az asztalosok fellegvára volt, így a fiatal
Imre az elemi iskola elvégzése után mi mást is csinálhatott, mint
hogy kitanulta az asztalos mesterséget. A tudásszomjas, tehetséges
ifjú felszabadulva 1883-ban vándorútra kelt. Négy évig Párizsban,
másfél évig Londonban, majd két évig Münchenben volt
és mindenütt a legelőkelőbb asztalos cégeknél dolgozott. Itt
tapasztalta meg azt a különbséget, ami a hazai céhes bútorkészítés
és a korszerű ipari bútorgyártás között megmutatkozott. A Kiegyezés
után a mindinkább polgárosodó főváros lakberendezési igényeit már
egyre nehezebben elégítették ki a kis kézművesműhelyek. Külhonból
hazatérve Pesten, a Rigó utcában telepedett le és azonnal
önállósította magát. Idegenben szerzett tapasztalatait – mint jó
pedagógus érzékkel megáldott kitűnő iparos – éveken át az
iparoktatásban hasznosította miniszteri biztosként.
Az 1901-ben megjelent Iparművészeti Közlöny már mint kiváló,
elismert bútorkészítőt említi, külön kiemelve a Mahunka bútorok
magas színvonalát. Mahunka Imre a Párizsi Világkiállításon érmet
kapott és ezzel a legelismertebb bútorkészítők közé
emelkedett, valamint elnyerte a császári és királyi udvari
szállító kitüntető címet.
Egyedül a bútorgyártás azonban nem elégítette ki és idővel egyre
többet foglalkozott a politikával is. A Nemzetgyűlésben a
XVIII. Választókerületet képviselte a Keresztény Nemzeti Egyesülés
Pártjának programjával. Pénzügyi tapasztalatait ismerték el azzal,
hogy a gazdasági bizottság tagjának választották, de a naplóbíráló
és a számvizsgáló bizottság elnökeként is dolgozott. Képviselőtársai
lelkiismeretes, pontos, a törvényt és törvényességet maximálisan
tisztelő, mindenkihez, így magával szemben is maximálisan igényes
politikusnak tartották.
1884-ben kötött házasságot Kovács Adéllal, házasságukból nagy
szomorúságukra gyermek nem született. Mély vallásosságát és a
katolikus vallás iránti elkötelezettségét mutatja, hogy végrendelete
szerint az utána maradt 65 800 pengőt (örökségének 58%-át)
szeretett szülőfalujának, Albertfalvának ajánlotta katolikus
templom építésére. Ezzel szinte teljes egészében egymaga
finanszírozta a költségeket.
Hatvankét éves korában, 1923-ban távozott az élők sorából. Sírboltja
a Kerepesi úti sírkertben található bizony igen elhanyagolt
állapotban. |
| |
|
Sümegh László az Egyházközségi Levél 2006 búcsújára megjelent cikke
alapján |
|
 |
| |
|
|
| |
|
|
 |
|
|
A Mahunka család sírja
a
Kerepesi úti temető 26-1-1 parcellájában.
Sződy Szilárd szobrász alkotása. (Fotó:
Éva) |
|