A történtek sokkal bővebben tárulnak elénk Isten szolgálója, a Jézus 5 szent sebét viselő Ágoston-rendi apáca, Emmerich Katalin (1774-1824) látomásai alapján:

A mennybemenetel előtti éjjel Jézus a Szűzanyával és a 11 apostollal az Utolsó Vacsora házának belső termében találkozott. A tanítványok és szent asszonyok az oldalcsarnokokban imádkoztak. Az apostolok ünnepi öltözékükben voltak. A teremben ott állt az Utolsó Vacsora asztala, rajta a húsvéti kenyér és a kehely. Jézus - mint nagycsütörtökön - kenyeret és bort változtatott át. Amint oda nyújtotta nekik az Oltáriszentséget, úgy láttam, mint világitó testet - mondja Katalin - és Jézus szavai a bor átváltoztatásakor piros sugárként folytak bele a kehelybe. Amint pirkadt, Jézus a 11 apostollal elhagyta az Utolsó Vacsora termét. A Szűzanya szorosan mögöttük haladt, majd a tanítványok serege követte őket. Végig vonultak Jeruzsálem utcáin, ahol még minden alvó és csöndes volt. Jézus végigment velük szenvedésének útján, hogy tanítással és emlékeztetéssel életszerűvé tegye bennük a Megváltás beteljesedésének tudatát. Minden olyan helyen, ahol szenvedésének egy jelenete lezajlott, elidőzött néhány pillanatig, tanítást adva prófétai jövendölések beteljesedéséről és megvilágítva számukra a hely jelentőségét. A zsidók sok helyen árkokat, kőhalmokat, vagy egyéb akadályokat állítottak a hely tiszteletének megzavarására. Jézus megparancsolta az őt követő tanítványoknak, hogy előre menve távolítsák el az akadályokat. A tanítványok ezt gyorsan végre is hajtották mindenütt, majd engedték Őt magát előre menni. A Kálvária hegyére vezető kapu előtt letértek az útról egy fákkal borított kellemes területre, amely imahely volt. Itt Jézus leült velük, tanította és vigasztalta őket. Közben feljött a nap és szívük egy kissé megkönnyebbült. Úgy tűnt számukra, mintha Ő még jócskán velük maradhatna. A hívők újabb seregei csatlakoztak hozzájuk - de érdekes módon egy nő sem akadt közöttük. Az imahelyet elhagyva Jézus ismét visszatért az útra, amely a Kálváriahegyre és a Szent Sírhoz vezetett, de nem ment el egészen odáig, hanem a város körül az Olajfák hegye felé vette útját. Ezen az úton is voltak akadályok Jézus tanítási és imahelyein, amelyeket a tanítványok eltüntettek. (Ehhez szerszámokat a környező kertekben találtak). Az Olajfák hegyén Jézus megállt a sereggel egy különösen kellemes, hűvös helyen, ahol szép magas fű nőtt. Az embertömeg itt már olyan nagy volt körülötte, hogy azt többé nem tudtam megszámlálni - mondja Katalin. (Valószínűleg ez volt az az alkalom, amikor Jézus több, mint 500 embernek jelent meg a Szentírás szerint). Itt az Úr igen hosszan beszélt nekik, úgy, mint aki tanítását lezárja és búcsúzni készül. Sejtették, hogy az elválás órája közel van, mégis azt hitték, hogy a hátralévő idő még nem annyira rövid. Aztán Jézus tovább indult a Getszemáni kert irányában, majd fel az Olajfák hegyén. Azt a helyet, ahol Őt elfogták, elkerülte. Az embertömeg követte őt különböző utakon, átgázolva sövényeken és kerítéseken. Jézus mozgása egyre gyorsult, teste egyre inkább világítóvá vált. A tanítványok siettek utána, de nem tudták utólérni. Amint a hegy csúcsára ért, úgy fénylett, mint a nap. Az égből leereszkedett hozzá egy világító kereszt, amely szivárvány színekben tündökölt. Az utána igyekvők széles körben állva szinte megvakultak. Jézus teste fényesebben világított, mint a glória a feje körül. Bal kezét a melle elé téve és jobb kéz felé körbe fordulva, felemelt jobbjával megáldotta a világot. A tömeg mozdulatlan csöndben állt. Mindenki áldást kapott. Az áldást Jézus nem úgy adta, mint a rabbik (kifordított tenyérrel), hanem úgy, ahogy később a keresztény püspökök szokták. Az egész világra adott áldását nagy örömmel éreztem - mondja Katalin, majd így folytatja:

"Ezután a fentről áradó fény Jézus saját fényével összeolvadt, majd láttam, hogy az Ő alakja a fejétől kezdve ebben az égi fényben feloldódik és mintegy fölfelé eltűnik. Olyan volt, mintha az egyik fényes nap a másikba behatolna, mintha egy szikra a lángban lebegne. Olyan volt, mint amikor valaki délben a tűző napba belenéz, de annál még fehérebb és világosabb. Amikor már Jézus fejét nem láthattam, lábait még fénylően ki lehetett venni, egészen addig, amíg végleg el nem tűnt az égi fényben. Megszámlálhatatlanul sok lelket láttam mindenfelől ebbe a fénysugárba belépni és az Úrral együtt fölfelé eltűnni".

"Néhány pillanat múlva, amikor a fényes ragyogás valamelyest csökkent, az egész gyülekezet a legnagyobb csendben és a legváltozatosabb lelki megindultsággal mereven tekintett föl a fényjelenségre, amely még sokáig eltartott. Ebben a fényben két alakot láttam - kezdetben kicsinek, majd egyre nagyobbnak - akik lejöttek föntről, hosszú fehér köntösben, bottal a kezükben, mint a próféták. Beszéltek a tömeghez, hangjuk harsonaként zengett. Úgy tűnt nekem, hogy hangjukat Jeruzsálemben is hallhatták" . (A Szentírás szerint ők hívták fel a tömeg figyelmét arra, hogy Jézus úgy fog ismét eljönni, ahogy eltávozott. Érdemes megjegyezni, hogy a tömeget "Galileai férfiak!" megszólítással illették, ami összecseng a látomással, miszerint Katalin a Szűzanya kivételével őket nem látott a tömegben).

Az Olajfák hegyének csúcsán, ahonnan Jézus eltávozott, volt egy kőlap. Erre állt föl és beszélt, még mielőtt megáldotta a világot. Lábainak talplenyomata a kőbe benyomódva ott maradt és egy másik kövön a Szűzanya egyik kezének lenyomata is. Már dél is elmúlt, mire az egész tömeg eloszlott. Az apostolok és a tanítványok nagyon elhagyatottnak érezték magukat, de a Szűzanya nyugodtsága és Jézus szavaiba vetett teljes bizalma vigasztalásul szolgált számukra. Megértették, hogy Jézus meghagyása szerint a Szűzanya marad számukra a közvetítő, az anya és a velük együttszenvedő társ.

Forrásanyag: Anna Katharina Emmerich: Das arme Leben unseres Herrn Jesu Christi. Die Himmelfahrt. Paul Pattloch Verlag, Aschaffenburg, 1974. 5.kiadás.

2000. húsvét

  Március 24-én, a nagyböjti lelkigyakorlat utolsó napján Szerencsés Zsolt atya többször idézte Lukács evangéliumának azt a részét, amelyben Zakeusról, a vámosok megvetett és bűnösnek tartott vezetőjéről esik szó, aki Jézus elé állva megindultan jelentette ki, hogy vagyonának a felét a szegényeknek adja, és akiket megcsalt, azoknak négyannyit ad helyette. (Lk 19, 8). Az akkori és a mai közgondolkodás szerint a Római Birodalom vámosa tisztességtelen ember kellett, hogy legyen, aki gazdagságát csak mások megkárosításával szerezhette, akinek a "vérében volt", hogy csaljon. Ha azonban nagyító alá helyezzük a Szentírás által idézett Zakeus nyilatkozatot, a kép nem ilyen egyszerű. Feltehető, hogy Zakeus előre megfontoltan és szavahihetően nyilatkozott. Akkor pedig általános iskolai matematika feladat segítségével kiszámolható, hogy ha vagyonának egyik felét a szegényeknek adta, akkor vagyonának a másik fele elegendő kellett hogy legyen az általa megcsaltak négyszeres kárpótlására, azaz vagyonának legföljebb egy nyolcada (12,5 %-a) származhatott csalásból, a többit "becsületes úton" kellett, hogy megszerezze. De mivel nem valószínű, hogy teljes vagyonát utolsó szálig elosztotta, hiszen családjának élnie kellett valamiből később is, feltehető, hogy körülbelül 10 %-ot megtartott magának. Ebben az esetben viszont a megcsaltak négyszeres kárpótlására vagyonának csak 40 %-a állhatott rendelkezésre, következésképpen a csalással szerzett vagyoni hányad "mindössze" 10 %-ot tehetett ki. - Mai szemmel Zakeus valóságos dzsentlemennek számít, hiszen azok a kereskedők és iparosok, akik napjainkban "csak" 10 % erejéig nyomják meg a ceruzájukat, a társadalom tisztességes polgárai közé tartoznak, senki sem vitatja el tőlük "becsülettel" szerzett javaikat. A bűn társadalmi tűréshatára ma sokkal magasabb százalékos szinten húzódik, mint régen. Korunk társadalmának nagystílű vámszedői a tisztességtelen vagyonszerzésben nem olyan szerények, mint Zakeus volt. Adócsalásból, közjavak büntetlen kisajátításából, kábítószer kereskedelemből, fekete pénzek tisztára mosásából, a törvények joghézagainak lelkiismeretlen kihasználásából hatalmas vagyonok nőnek ki a földből nap mint nap, amelyek sokszor 100 % erejéig bűnös eredetűek. Vajon milyen ítéletet vonnak magukra ezek a vámosok, ha a Szentírás Zakeust bűnösként állítja elénk?

2001 húsvét

  Körülbelül 15 éve annak, hogy a Hittudományi Akadémia tanára, Rózsa Huba professzor úr előadás-sorozatot tartott az albertfalvi közösség számára az Ószövetség tudományos kutatásának eredményeiről. A megváltás témáját körüljárva felvetette a gondolatot, vajon szükséges volt-e Jézusnak feláldoznia magát értünk? Hiszen Istennek csak egy szavába vagy gondolatába került volna, hogy eltörölje az eredeti bűn következményeit valamennyi személyes bűnünkkel együtt és megnyissa előttünk a Mennyország bezárt kapuját.

Emlékszem, valami mélyről feltörő tiltakozás lett úrrá rajtam. Igaz, hogy Isten mindent megtehet, de ez ellenkeznék az Ő végtelen igazságosságával, az általa felállított örök erkölcsi renddel, és akkor csorba esnék az Ő tökéletességén. Márpedig ez ellentmondás, hiszen Isten maga a végtelen tökéletesség, a fénynek árnyéka nem lehet. A Sátán zseniális kelepcét állított az Istennek a bűnbeeséskor, tudván, hogy a Mennyország bezárt kapuját csak az erkölcsi rend feladásával nyithatná meg számunkra elégtétel nélkül, hiszen az emberi nem a saját erejéből képtelen az elégtételre. A Sátán mindenre számíthatott, csak arra nem, hogy Isten az örök erkölcsi rendet megőrizve saját magára ölti az emberi természetet és szeretetből felvállalja az elégtételt helyettünk, hogy ezzel győzze le az Alvilág hatalmát a halál fölött. Felszólalásra jelenkeztem és elmondtam aggályomat: Isten nem tehette meg, hogy egy szavával feloldja a bűnbeesés következményeit.

Miért? - csattant fel Rózsa Huba professzor úr. Ugyan kinek tartozik Isten felelősséggel az Ő tetteiért?

- Önmagának - tört fel belőlem a válasz a váratlanul jött kérdésre. Magam is csodálkoztam a belülről jött hirtelen válaszon. Aztán eszembe jutott a Szentírás szava: "…abban az órában a Szentlélek majd tudtotokra adja, hogy mit mondjatok…". Hogy aggályomra mit mondott még a professzor úr, arra már nem emlékszem, az előadás folyt tovább. Az óra végén azonban odajött hozzám és elgondolkozva négyszemközt ennyit mondott: "Megtarthatja magának a nézetét".- Igen, úgy vélem, végül is rá kell döbbennünk, hogy minden bizonnyal Jézus keresztáldozata volt az egyetlen lehetséges kiút a mi megváltásunkra abból a kelepcéből, amelyet a Sátán állított az Istennek.

2001 búcsú

  Az Albertfalvi Keresztény Társaskör, a Karolina Egyesület és a Szentimrevárosi Egyesület ez évben Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban tartotta hagyományosan közös rendezvényét, a szokásos Szellemi-Lelki Hétvégét, amelynek mottója ezúttal egy kérdőjelben csúcsosodott ki: "Fenntartható-e a fejlődés?" Azaz fenntartható-e az a társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés, amelynek hazánk is az útjára lépett, de amely ki van téve a véges természeti erőforrások pazarló kihasználásának, az ádáz piaci versenynek, a globalizáció nemzeti kultúrákat beolvasztó kemencéjének, a keresztény erkölcsi értékek eróziójának. Mit tehet a felelősen gondolkodó keresztény ember azért, hogy a fejlődést megóvja ezektől a veszélyforrásoktól? Hiszen a holnapi társadalom és unokáink sorsa iránt sem lehetünk közömbösek.

Mint korábban, most is neves és nívós előadók sora fejtette ki álláspontját a felsorolt témákról. Jómagam csak a második nap délelőttjén tudtam csatlakozni a résztvevőkhöz, éppen Grétsy László professzor előadása előtt, aki a magyar nyelvnek a globalizáció korában megmaradó esélyeiről tartott másfél órás élvezetes előadást. Pozitív csengésű mondanivalójának lényege az volt, hogy ne féltsük, hanem ápoljuk a magyar nyelvet. Nyelvünk nem fog eltűnni hosszabb távon sem, csak arra kell ügyelni, hogy ne szegényedjék el, felhasználási köre ne zsugorodjék a köznapi nyelvhasználat alacsonyabb szintjére. Miközben nagyon fontos, hogy a hazai népesség egyre jelentősebb része tanuljon meg angolul legalább olyan szinten, hogy a számítástechnika nyelvét megértse és információs ablakot nyitva magának a világra, az Európai Unió polgáraként boldogulhasson - a globalizáció hatásaként beözönlő új idegen szavakat próbáljuk mielőbb jó magyar szavakkal helyettesíteni. Az élet egyre sokrétűbbé válása magával hozza azt, hogy nyelvünkben erőteljesen szaporodnak a hosszú összetett szavak, ezzel az irányzattal együtt kell élnünk a jövőben. Meg azt is tudomásul kell vennünk, hogy az élő nyelv törvényei változnak, ragok, képzők tűnnek el és újak bukkannak fel helyettük, ami nem baj, ha a nyelv kifejező képessége ezáltal gazdagodik. A hozzászólók fél órán át ostromolták Grétsy Lászlót kérdéseikkel és a vitában kikristályosodott, hogy irodalmi nyelvünket érdemes az érintetlenül tiszta erdélyi és k székely nyelvjárás fordulataival frissíteni és nem árt az általános műveltség szintjét emelni, mert ez egyben gátja lehet a nyelvhasználat globalizáció okozta elszegényedésének.

Ebéd után kivonultunk a közeli temetőbe gróf Teleki Pál miniszterelnök sírjához leróni kegyeletünket, visszaemlékezve a nagy keresztény államférfiú tragikus halálára és annak máig felderítetlen valódi körülményeire, majd visszatérve a Salvatoris ház barátságosan meleg helyiségeibe, figyelmünket egy színes fotókiállítás képeinek szentelhettük, amely Szibériába kalauzolt el bennünket, távoli rokonaink, az osztyák nép mindennapjait, szokásait, ünnepeit bemutatva. Gugán Katalin és Vépi Enikő, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz-szakos ösztöndíjasai 2001 nyarán öt hetet töltöttek körükben. Nemcsak kiváló fotósként mutatkoztak be, hanem a kiállítás megtekintését követő briliáns előadásukban tanúságot tettek kiváló kutatói erényeikről és arról, milyen szívvel-lélekkel törekedtek meleg barátságot kötni a helybéliekkel. Számos magukkal hozott tárgyat mutattak be a rénszarvas fogtól az áfonyaszedő kosárkán át különböző népviseleti tárgyakig. Láthattuk, mit jelent a globalizáció a maroknyi, néhány ezres lélekszámú osztyák népnek. A szibériai olaj környezet-romboló nagyipari kiaknázása megpecsételte sorsukat. Kultúrájuk ma már csak rezervátumi körülmények között őrizhető meg - ki tudja meddig? Ők a globalizáció nagy vesztesei.

A Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin asszony előadásában bepillantást nyújtott a média színfalai mögé, ecsetelve azt a kemény harcot, amelyet nap mint nap meg kell vívni az értékes, tartalmas műsorok sugározhatóságáért, azért, hogy ne mindent a reklám és a biznisz irányítson. A fenntartható fejlődés egyik záloga éppen a hagyományos értékek megőrzése és terjesztése.

A szombati vacsora után kerekasztal beszélgetés következett, többek között arról a témáról, hogyan lehet a fenntartható fejlődést veszélyeztető terrorizmus ellen békés eszközökkel küzdenünk

Az előadások a vasárnap reggeli szentmise után folytatódtak, amelyet Kállai Emil atya, piarista rendtartomány főnök mutatott be. Ragyogó reggelre ébredtünk. A máriabesnyői kegytemplom harangjának zúgása méltó hátteret nyújtott a szentmisében elmondott fohászaink égi szárnyakra ültetéséhez.

Matolcsy György gazdasági miniszter úr előadása új szemléletet sugárzott. Szemben a gazdasági növekedést kifejezni akaró , manapság használatos és nehezen aprópénzre váltható sokféle statisztikai mutatóval, szerinte a fejlődést célszerű hosszú történelmi távon megfigyelhető stabil mércékkel mérni. Ilyenek: a társadalom átlag életkorának növekedése (amely a Római birodalomban 27 év volt, ma 60 fölött van); az egészséges életmód terjedése a járványok megfékezésével és a táplálkozás javulásával; a generációk testmagasságának növekedése; a tudásszint óriási emelkedése az analfabétizmustól a tömeges felsőszintű végzettségig; az értelmes munka és az innováció lehetőségeinek kitágulása; az életszerkezet átalakulása: a civilizált átlagember ma a középkori királyok életszínvonalán él. - Az elmúlt 1000 évben a növekedést a természeti adottságok határozták meg. Ma a tudás jelenti a gazdasági fejlődés "test nélküli" erőforrását, ami új esélyt biztosít a fejlődés fenntartásához. (Írország, Finnország ma ennek köszönheti jólétét). A spanyol hódítások gazdagsága a szellemi erők megmozgatása híján szertefoszlott és ez a sors vár az arab olaj-világ gazdagságára is, ha azt nem a tudás alapú gazdaság létrehozására fordítják. Az információs társadalomé a jövő. Az információ - szemben az anyagi javakkal - attól lesz több, ha elfogyasztják. A miniszter úr hangsúlyozta, hogy a gazdasági hatékonyság és a fenntartható fejlődés elválaszthatatlan a szilárd erkölcsi alapoktól. A jövőbeli fejlődés kibontakoztatásához nélkülözhetetlen a korrupció visszaszorítása, a kemény munkával szerzett tudás, a piac szereplői közötti feltétlen bizalom, a globális együttműködő készség és a verseny kíméletlen farkastörvénye helyett az előnyök kölcsönös kihasználása "win-win" alapon. Példának hozta fel, hogy ma Latin-Amerika gazdasága éppen az erkölcsi háttér hiánya miatt küzd súlyos problémákkal.

A hozzászólások során felmerült, hogy a tudás alapú gazdaság kibontakoztatásához nélkülözhetetlen keretet jelent a magas szintű szervezettség biztosítása is, amiben sajnos itthon van még tennivalónk.

Kállay Emil atya hozzászólásában hangot adott az egyházi iskolák finanszírozási gondjainak, közbenjárást kérve a miniszter úrtól, aki válaszában tréfás fordulattal elmondta: igen nagyra becsüli a piaristákat, mivel annak idején Pogány tanár úr különóráinak köszönhette, hogy matematikából megtáltosodott és felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre.

A következő előadást Lőcsei Gabriella asszony, a Magyar Nemzet munkatársa és korábbi főszerkesztője tartotta, aki rögtön reagálva Matolcsy miniszter úr személyes élményére, bevezetésként elmondta, hogy az ő fiát ugyanaz a Pogány tanár úr keresztelte és hogy a fia gyakran szokott tréfálkozni, mondván: érvényes-e az ő keresztsége, ha azt egy Pogány paptól kapta? - Témára térve, Lőcsei Gabriella érdekes és tanulságos történeteket idézett a kádári korszak magyar sajtójának történetéből, és ecsetelte a rendszerváltás utáni időszak új problémáit, amelyekkel a keresztény szellemű újságírásnak meg kellett és meg kell küzdenie. Kidomborodott, hogy a keresztény szellemű sajtó és média egyik legsúlyosabb gondja a pénztelenség, szemben a liberális sajtó és média megalapozott anyagi hátterével.

A három napos program zárszavában Kállay Emil atya egy századeleji orosz író különös vízióját idézte fel a globális világbirodalom jövőképéről, amikor egy liberális világcsászár megteremti a világbékét, felvirágoztatja az életszínvonalat, de cserében mindent uniformizál és uralma alá akarja vetni az egyházi felekezeteket is, fölébe helyezve magát az Istennek. Végül elbukik. Tanulság, hogy meg kell tennünk mindent a fejlődés és a globalizáció ilyen irányú végkifejlete ellen.

A Mater Salvatoris Ház barátságos otthont nyújtott a résztvevőknek, a kiszolgáló személyzet lelkiismeretes odafigyeléssel tette kellemessé a családias találkozót. Máskor is érdemes ide telepíteni rendezvényeinket.

2001 karácsony

  1971 őszén történt. Két éves kubai kiküldetésre készültem az akkoriban egyik vezető híradástechnikai cégünktől. Behívtak a személyzeti osztályra és leültettek egy elkülönített fülkében. Miután közölték velem, hogy valami nagyon fontos dolgot kívánnak tudomásomra hozni, ami szigorú titoktartásra kötelez, elébem tettek egy gondosan adminisztrált titkos rendeletet, hogy a zárt fülkében tanulmányozzam át, majd a csatolt nyilatkozatot írjam alá.

A rendelet arról szólt, hogy a külföldi kiküldetés alatt a vallásgyakorlás nem magánügy, tehát a kiküldött vallásgyakorlás céljából templomot ne látogasson. Különösen veszélyes a gyónás, mert a CIA és más imperialista kémszervezetek a gyóntatószéken keresztül igyekeznek információt szerezni a szocialista országok belső ügyeiről és megpróbálják kémhálózatukba beszervezni az ott tevékenykedő szakértőket. Nagy veszély leselkedik tehát arra, aki meggondolatlanul megszegné a rendelet előírásait. Természetesen templomon kívül is fennáll a megkörnyékezés veszélye, ezért ha a kiküldött szakértő bármi módon azt észlelné, hogy megpróbálták behálózni, rögtön jelentse azt a magyar követségnek és kérjen védelmet az effajta zaklatás ellen.

A csatolt nyilatkozat szövege csupán a rendelet tartalmának tudomásul vételét célozta, személyes elkötelezettség vállalására nem szólított fel, ezért aláírtam. Természetesen egy percig sem volt kétséges, hogy úgy sem fogom betartani, ha kell, vállalva a rendelet megszegésével járó retorziót. Egyébként a titkos rendeletek megszegését nyíltan úgysem lehetett büntetni. Ha egy kiküldöttet templomba járás miatt büntetni akartak akkor más ürügyet kellett keresni, ráfogva például, hogy rosszul végzi a munkáját, vagy hogy összeférhetetlen a munkatársaival. Ennek tudatában léptem ki a zárt fülkéből. Az esetleges retorzió kevéssé izgatott, annál mélyebb nyomot hagyott bennem a rendelet megalkotóinak ijesztő szellemi sötétsége. A pokol árnyékában, fényes nappal vakon tapogatódzó emberek, akiknek fogalma sincs arról, hogy mi a hit és mi a szentgyónás. Sötét éjszakában élnek közöttünk és nem tudják, mikor botlanak el. Rossz lelkiismeretük a levélrezdüléstől is megretten, tele vannak gyanakvással és félelemmel. Ők az igazán szánalomra méltóak, százszor inkább, mint azok a szenvedők, akik méltók lesznek a Nyolc Boldogság elnyerésére. Az Úr legyen irgalmas hozzájuk, és adja meg nekik a megtérés kegyelmét! 

2002 húsvét 

  A Bibliatudomány számára napjainkig megfejtetlen kérdés maradt a Vízözön mibenléte és történelmi hitelessége. Sokan puszta jelképnek tekintik, mint sok mást az ószövetségi Szentírásban, amire eddig nem sikerült kézzel fogható magyarázatot találniuk a könyvtárakat bújó szakembereknek. A 90-es évek közepén véletlen események vezettek a megfejtés nyomára.

Egy gazdag amerikai polgár elsüllyedt régi hajók kincseinek felkutatására adta a fejét, és figyelme a Fekete-tenger felé fordult. Régóta ismert, hogy a Fekete tenger mélyén nincs élet: a legfelső 200 méteres réteget leszámítva a víz mérgező kénhidrogénnel telített, ami az elsüllyedt hajókat meg kellett hogy óvja a biológiai bomlástól. Ha pedig így van, akkor számítani lehet arra, hogy akár több ezer éves hajókat is épségben fel lehet hozni a tenger fenekéről. A békés kutatás korábban azért nem indulhatott meg, mert a Fekete tenger sokáig katonai feszültségektől terhes hadi övezetnek számított. A 90-es évek közepén azután megkezdődhetett a tengerfenék feltérképezése, korszerű kutató hajók segítségével. Amint az általában lenni szokott, a várakozásnak megfelelő kincses zsákmány feltárása egyelőre elmaradt, ellenben 100 m mélyen a tenger színe alatt emberi kéz alkotta kőfalak nyomaira bukkantak. Hogy lehetséges ez? Csak úgy, hogy ott nem volt mindig tenger. Megvizsgálták a Fekete tenger partvonalának üledékeit és azok korát. Megdöbbentő módon az derült ki, hogy a mai partvonal mindössze 7500 esztendővel ezelőtt jött létre. A Fekete tenger tehát Földünk legfiatalabb tengere! Keletkezésére hamar megszületett a kézenfekvő magyarázat. 7500 évvel ezelőtt a Föld a legutolsó jégkorszak utáni felmelegedés tetőpontján állt, a világtengerek szintje az elolvadt gleccserek vizétől csúcsmagasságot ért el. A Fekete tenger eladdig édesvizű tó volt (ahogy ezt a biológiai maradványok tanúsították), amelynek vízszintje 155 méterrel feküdt alacsonyabban a mainál. A tó partján apró ősi települések helyezkedtek el. (Talán ez volt a hajdani Atlantisz?). Ezt a mélyföldet keskeny földnyelv választotta el a Földközi tenger kritikusan megduzzadt vizétől. Egy viharos esőzés, vagy földrengés elegendő volt ahhoz, hogy a keskeny földnyelv átszakadjon, és a Földközi tenger vize - minden képzeletet felülmúló tombolással - rázúduljon a tóra és a tavat körülvevő mélyföldre. Az áttörés maradványa a mai Boszporusz tengerszoros, amelyen át - a számítások szerint - 900 km/óra sebességgel robajlott keresztül az áradat, hogy egy - a Kárpát-medencénél kétszer nagyobb - területen mindent hullámsírba temessen. Ez volt tehát a Vízözön, amelyből egyedül Noé és családja menekült meg 7500 évvel ezelőtt, azaz Krisztus előtt 5500 táján, megpillantva az Ararát hegyének vízből kiemelkedő csúcsát.

Elgondolkoztató, hogy a Vízözön történetét nem csak a Szentírás őrzi, hanem a Fekete tengert környező keleti népek hagyománya is, mindenek előtt a híres Gilgámesz eposz, ami azt a döbbenetes tanulságot hordozza számunkra, hogy a történelem előtti idők ködbe vesző távlatában megesett szörnyű kataklizma emléke hosszú évezredeken keresztül nemzedékről-nemzedékre szállva képes volt fennmaradni. Mindez arra int, hogy a népek ősi hagyományai nem a képzelet szüleményei, azok sokkal nagyobb hitelt érdemelnek, mint ahogy manapság a tudomány kezeli őket. Így például a Kr.e. 4000 tájára datált Arvisura, a hun törzsszövetség krónikája is utal áttételesen a népek nagy kataklizma utáni szétszóródására.

2003. húsvét

Forrásanyag:
1. Spektrum TV adása, 2001.
2. Robert D.Ballard et al.: Deepwater Archeology of the Black Sea. The 2000 Season at Sinop, Turkey. (American Journal of Archeology, October 2001).

  A Jézus képmását és szent sebekkel borított testének lenyomatát hordozó csodálatos lepel, amelyet a torinói székesegyházban őriznek, 1988 óta a "tudományos" viták kereszttüzében áll. A lepel eredetiségét az Egyház engedélyével sokoldalú vizsgálatnak vetették alá. Rajta Jézus-korabeli, szentföldi virágok pollenjeit találták, ugyanakkor a C-14-es rádiókarbon kormeghatározás azt mutatta, hogy a lepel 1260 és 1390 között keletkezett. Ezek után nem sokat váratott magára a tudományos köntösbe bújtatott vélemény, hogy a lepel hamisítvány, méghozzá Leonardo da Vinci alkotása, aki ráadásul saját képmását varázsolta ügyes polihisztorként a lepelre. A "tudományos" vélemény megalkotóit nem zavarta az a körülmény, hogy Leonardo csak 1452-ben született, meg az sem, hogy a leplen semmiféle festéknyom nem volt található. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a pollen-vizsgálat Jézus-korabeli virágok nyomait mutatta ki.

A C-14-es kormeghatározás eredménye mellett azonban továbbra is ott maradt a kérdőjel. Mivel a lepel az 1500-as években tűzbe esett, az égésnyomok eltüntetésére 1534-ben apácák háromszög alakú foltokat varrtak rá számos helyen. Valószínű, hogy a rávarrt foltok okozták a rádiókarbon vizsgálat váratlan eredményét. 2002-ben a lepelről eltávolították ezeket a foltokat, így egy újabb rádiókarbon vizsgálat módosíthatja a korábbi kormeghatározást. Mindemellett a Torinói Lepel szent ereklye mivoltát akkor sem kell kétségbe vonnunk, ha az újabb rádioaktív vizsgálat az 1260-1390 közötti keletkezést erősíti meg. Hogy miért, az kiderül a Jézus öt szent sebét hordozó szent életű német apáca, Emmerich Katalin hitelt érdemlő látomásaiból.

Emmerich Katalin 1774-ben egyszerű parasztlányként született, élete java részét a kolostor falai között élte le 1802-től 1824-ig. Tudományos ismerete, műveltsége nem volt, látomásai mégis már több vitatott tudományos kérdésben perdöntőnek bizonyultak. Antonio Bartoluzzi híres olasz építész az 1920-as években számos szentföldi ásatást végzett el sikerrel - és történészek véleményével szemben - pontosan ott és úgy talált mindent, ahogy azt Emmerich Katalin látta.

Nos, idézzük fel, mit mond Emmerich Katalin a szent lepelről. Miután Jézust levették a keresztről, Arimateai József és Nikodémus segédletével testét alaposan lemosták, sebeit bekenték és behintették valamilyen finom porral, majd hosszú lepedőt terítettek alá és egész testét pólyába göngyölték úgy, hogy a teste és a pólya közé gyógyfű csomókat, fűszereket, sáfrányszerű növényrostokat helyeztek. Végül a bepólyázott testet becsomagolták a lepelbe.
"Miközben Jézus szent testét mindnyájan sírva körültérdelték, hogy elbúcsúzzanak tőle, megható csoda ment végbe a szemük előtt: a szentséges test egész alakja megjelent az őt takaró lepel felszínén, minden sebével együtt, barnás-vörös színben kirajzolódva, mintha szerető ápolásukat és gyászukat akarná hálásan megjutalmazni és képét minden burkolaton keresztül nekik hátrahagyni." … "Ámulatuk olyan nagy volt, hogy még egyszer fölemelték a leplet, és még jobban csodálkoztak, midőn alatta az összes kötést fehérnek találták, amilyennek előbb látták. Csak a felső leplen volt kirajzolódva az Úr alakja". A leplen kirajzolódó vöröses barna kép tehát "nem véres sebek lenyomata volt, mert az egész test fűszerekkel volt szorosan körülcsavarva, sok pólyával. Egy csodakép volt az; a teremtő, alkotó Isten bizonysága Jézus testén".

A lepel további sorsára vonatkozóan Emmerich Katalin ezt mondja: a feltámadás után Jézus barátainak birtokában volt, kétszer a zsidók kezei közé került. "Láttam különböző helyeken sokáig keresztényeknél nagy tiszteletben állni. Egyszer veszekedés támadt miatta, aminek hogy véget vessenek, tűzbe dobták a szent leplet, de az csodálatosképpen kirepült a tűzből egy keresztény kezébe. Három lenyomat készült róla, mégpedig az egész hátsó oldalról és az egész összerakott elülső oldalról akként, hogy szent emberek imádság között rátették más leplekre, Ezek a lenyomatok, vagyis másolatok az eredetivel való éritkezés által szentelődtek meg, mit az olyan tárgy, melyet az Egyház ünnepélyesen megszentel; és sok nagy csoda történt általuk. Az eredetit láttam egyszer némi sérüléssel, néhány szakadással Ázsiában, nem katolikus keresztényeknél, nagy tiszteletben állni... Ezekben a látomásokban megtudtam valamit Turinról és Franciaországról is, meg I.Kelemen pápáról és Tibériusz császárról… de ezeket az adatokat elfelejtettem".

Emmerich Katalin idézett látomásaiból világosan körvonalazódik, hogy a Torinói Lepel nem feltétlenül az eredeti szent lepel, hanem lehet annak egyik csoda útján keletkezett - és ezért az eredetivel egyenértékű - lenyomata. Elképzelhető, hogy ezt a másolatot a Keresztesek hozták magukkal a Szentföldről 1290 táján, amikor végleg fel kellett adniuk a Jeruzsálemi Királyságot. A rátétes lenyomat készítés magyarázatot ad arra is, hogy az 1260-1390 közti időre datált kormeghatározás ellenére Krisztus-korabeli virágok pollenjei kerültek a másolatra. Ezek a pollenek tanúi a Torinói Lepel igazi származásának, és Emmerich Katalin jóvoltából felvérteznek bennünket a tudományos köntösbe bújtatott hamis állításokkal szemben.

2003 Úrnapján

Forrásanyag:
A mi Urunk Jézus Krisztus Kínszenvedése az Isten szolgálójának, Emmerich Anna Katalinnak látomásai alapján
(Magyar nyelvű kiadás a Kösel & Friedrich Pustet cég kiadásában megjelent "Das bittere Leiden unseres Herrn Jesu Christi nach den Geschichten der Dienerin Gottes Anna Katharina Emmerich, aufgezeichnet von Klemens Bentano", 5te Auflage von P.A.Uhl C. Ss. R. 1929 alapján).

  Földi vándorútunk jelesebb mérföldköveihez érve mindig érdemes visszapillantani az elmúlt időszakra, hogy észrevegyük, miképpen rajzolódott ki az isteni Gondviselés ujjlenyomata a mögöttünk hagyott történelemben. A 20.század különösen gazdagnak bizonyult isteni üzenetekben. Az Ég a Szűzanyán keresztül többször és több helyen üzent az emberiségnek, hogy megmentse a népeket és országokat a rájuk váró súlyos csapásoktól. 

Ninive történetéből tudjuk, hogy lakói megmenekültek, mert elfogadták Isten üzenetét, amelyet Jónás próféta közvetített feléjük: szőrruhába öltözve bűnbánatot tartottak és böjtöltek. Ezért Isten megkegyelmezett nekik. Szodoma és Gomorra elpusztult, de tudjuk, hogy ha 10 igaz embert talált volna Isten a városukban, megkegyelmezett volna nekik. Ugyanígy, a 20. század borzalmas háborúi és önkényuralmi rendszerei azokban az országokban pusztítottak, ahol Isten nem talált elegendő, népéért vezeklő igaz embert, hogy általuk megmentse az országot. Portugália kivételnek bizonyult: ott nem volt front, nem volt bombázás, nem volt testvérgyilkos polgárháború másfél millió áldozattal, mint a szomszédos Spanyolországban, ott nem volt hitleri önkényuralom, sem kommunizmus. Portugália a 20. század folyamán mindvégig a béke szigete maradt. Vajon miért? Talán a vak véletlen szeszélye folytán, mert félreeső földrajzi fekvése ezt lehetővé tette? Koránt sem! A magyarázat kulcsát Fatima adja meg.

Fatima 1917-ig egy jelentéktelen apró település volt Lisszabontól 130 km-re, a térképek sem jelezték.

Akkortájt szegény, mindennapi megélhetésükért küzdő földművesek lakták ezt az elmaradott vidéket. Gyerekeikre is nehéz sors várt, segíteniük kellett a ház körül, őrizniük kellett az állatokat. Az iskolába járás luxus volt, a faluban még az elemi iskola sem nyílt meg. A Marto család 10. és 11. gyermeke, a nyolc éves Francesco és a 6 éves Jacinta a falu határában legeltették rendszeresen a család juhait, unokatestvérükkel, a 9 éves Luciával hármasban. Luciáék öten voltak testvérek. Bár egyik gyerek sem járt iskolába, jámbor, istenfélő szüleik imádságos keresztény életre nevelték őket. A nyáj őrzése közben bőven volt idejük a játék mellett arra, hogy az ebéd utáni pihenő alatt elővegyék a rózsafűzért és azt imádkozzák. A Gondviselés az ő tiszta gyermeki lelkületüket szemelte ki arra, hogy irgalmának különleges közvetítői legyenek a 20. század bűnös emberisége felé.

1916 nyarán angyal jelent meg nekik és azt mondta: "Imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szíve általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, amellyel Istent megbántják és kérjétek a bűnösök megtérését! Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét! Portugália őrző angyala vagyok, a béke angyala!  

Lucia megkérdezte: hogyan hozzunk áldozatot? Az angyal így válaszolt: "Mindent alakítsatok áldozattá. Fogadjátok megadással a szenvedést, amelyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen". Lucia később így ír: "az angyal szavai fénysugárként hatoltak a lelkünkbe. A fényben Istent ismertük fel és azt, hogy mennyire kívánja szeretetünket. Megértettük, hogy az Úr áldozatunk árán megtéríti a bűnösöket." - Ettől kezdve kis életük mindennapjait ennek az áldozathozatalnak szentelték. Gyermeki hűséggel imádkoztak, böjtöltek, türelmesen és szolgálatkészen teljesítették kötelességüket. Az angyal felkészítette őket a Szűzanya személyes megjelenésére, amelyre 1917-ben hat ízben került sor. 

A Szűzanya a harmadik jelenés alkalmával, július 13-án közölte velük a 20.századra vonatkozó sorsdöntő égi üzenetét, amely dióhéjban összefoglalja és előre jelzi mindazt, ami az elmúlt 85 év során szüleink és a mi generációnk számára történelmi osztályrészül jutott. Az üzenet így szól: 

„Isten meg akarja alapítani a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy ezáltal megmentse a szegény bűnösöket. Ha teljesítik kérésemet, sok lélek fog üdvözülni és béke lesz. Vége lesz ennek a háborúnak is (az I.Világháborúnak). De ha nem hagyják abba Isten megbántását, XII.Pius pápasága alatt még szörnyűbb háború következik (a II.Világháború). Ha egyik éjjel valami különös fény tűnik fel, Isten jele lesz, mert akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, valamint az Egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni. Hogy mindezt megakadályozzam, majd újra eljövök, s kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, s az elsőszombati engesztelő áldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország meg fog térni és béke lesz. Ha nem, tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni; háborúkat és az Egyház üldözését fogja előkészíteni; le fogják gyilkolni a jókat; a Szentatya sokat szenved. Több nemzet megsemmisül. A végén Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik, a Szentatya nekem szenteli Oroszországot, s az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. Portugáliában a hitigazság mindig megmarad…”

Ez századunk nagy üzenete, a nagy jövendölés, amelynek beteljesedése a szemünk előtt zajlott le.

Az egyház kezdetben óvatos fenntartásokkal, a hatóság nyílt ellenszenvvel fogadta a fatimai eseményeket. Akkortájt Portugáliában erősen egyházellenes, szabadkőműves kormányzat volt hatalmon, amely mindent elkövetett, hogy a jelenésekből gúnyt űzzön és az Egyháznak ott ártson, ahol lehet.

A fatimai üzenetek beteljesedése a 20. századi történelemben:

Kövessük nyomon az Ég lépéseit a mindennapok történéseiben:

1. A hatodik, utolsó fatimai jelenés alkalmával 70.000 ember gyűlt össze imádságban, hogy tanúja legyen a kis látnokok jelenlétének. Mária utolsó jelenése mindössze négy héttel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanása előtt zajlott le, mintegy figyelmeztetve a világot a közelgő kommunizmus jöttére, és megerősítve, felvértezve a hívő embereket az előttük álló küzdelmekre és megpróbáltatásokra.

2. Portugáliában a gyermekek és a hozzájuk csatlakozó hívők imája és áldozathozatala nyomán a szabadkőműves hatalom összeomlott, az Egyház hitélete 1918-tól kezdve felvirágzott.

3. 1929 június 13-án a Szűzanya hetedszer is megjelent Luciának, ahogy a harmadik jelenés alkalmával megígérte, s így szólt: "Elérkezett a pillanat és a jó Isten azt kéri, hogy a Szentatya a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Az isteni igazságosság nagyon sok lelket elkárhoztat az ellenem elkövetett bűnök miatt. Jóvátételt kérek, hozz áldozatot és imádkozz erre a szándékra". Az üzenet eljutott a Szentatyához is, de a kért felajánlásra nem került sor. A Szovjetunióban Sztálin ekkor éri el teljhatalmát és megkezdi a történelem legvéresebb és leggonoszabb tisztogató hadjáratát, milliók deportálásával és kivégzésével.
A Szüzanya újabb jelenésben panaszkodik Luciának: "Nem teljesítették kérésemet! Meg fogják bánni, de már késő lesz: akorra Oroszország elterjeszti tévtanait az egész világon, háborút és egyházüldözést fog előidézni, a Szentatya is igen sokat szenved."

4. 1938-ban Európa elérkezett a II. Világháború küszöbéhez. Beteljesedett a Szűzanya 1917-ben tett kijelentése: ”Ha egyik éjjel valami különös fény tűnik fel, Isten jele lesz, mert akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, valamint az Egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni.” Ez a fényjel 1938 január 25-ről 26-ra virradó éjjel egész Európában látható volt, az égboltot vörösen elborító, fizikailag megmagyarázhatatlan északi fény formájában. Vörös fénye a háború és a kommunizmus közelgő térhódítását szimbolizálta. Hat hét múlva bekövetkezett az Anschluss (a hitleri Németország bekebelezte Ausztriát) és ezzel kezdetüket vették azok a történelmi folyamatok, amelyek egy évvel később a világháború kirobbanásához vezettek.

5. Lucia ezután 1940 december 2-án levélben fordul XII. Pius pápához: „Szentatyám! A jó Isten több belső közlés alkalmával újra megismételte kívánságát s az utolsó alkalommal azt is megígérte, hogy megrövidíti a megpróbáltatás napjait, amellyel a világot gonoszságáért háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével sújtja, ha a Szentatya a világot Szeplőtelen Szívének szenteli, Oroszország külön megemlítésével, s elrendeli, hogy vele egyesülve és egy időben ugyanezt tegye a világ valamennyi püspöke…. A jó Isten a Szűzanya Szeplőtelen Szívének tett felajánlásra tekintettel – amit a portugál püspökök tettek – megígéri, hogy nemzetünket ez alatt a háború alatt különös pártfogásába veszi, s ugyanebben a pártfogásban részesült volna más nemzet is, ha a mienk példájára megtette volna e felajánlást.” Portugália valóban a béke szigete maradt a II. Világháború idején.

6. XII.Pius pápa 1942 okt.31-én felajánlja a világot Mária Szeplőtelen Szívének. De már későn, és ekkor is - diplomáciai okokból - Oroszország nyílt megemlítése nélkül. 1964-ben VI. Pál pápa megújítja a felajánlást a világ valamennyi püspökének jelenlétében, de ismét Oroszország nyílt megemlítése nélkül, miközben a kommunista hatalom tovább terjeszkedik a világon.

7. Beigazolódott az a fatimai üzenet is, hogy népek semmisülnek meg. Gondoljunk mindenek előtt a hitleri holocaust borzalmaira, vagy arra, hogy Sztálin a krimi tatárokat kitelepítette és szétszórta, máig sem tudtak visszatérni szülőföldjükre. A balti államok és Tannu-Tuva önállósága a II. Világháború alatt és azt követően 50 évre megszűnt, 1950-ben Tibet kínai kommunista fennhatóság alá került.

8. 1981 május 13-án, az első fatimai jelenés 64. évfordulóján a Szent Péter téren merényletet követnek el II. János Pál pápa ellen. A Szentatya csodával határos módon megmenekül és úgy érzi, hogy megmenekülését a fatimai Szűznek köszönheti. Egy évvel később, 1982. május 13-án elzarándokol Fatimába és ünnepélyesen megújítja a Szent Szűz által kért világfelajánlást, ezúttal pontosan úgy, ahogy azt a Szűzanya kérte: Oroszország külön megemlítésével, félretéve mindenfajta diplomáciai megfontolást, amely elődeit visszatartotta a szókimondástól. Gyermeki lélekkel, minden emberi számítás és óvatoskodás nélkül, a Gondviselésbe vetett hittel vállalta a diplomáciai kockázatot, a kommunista világ haragjának Egyház ellen fordulását. - És az eredmény: a Szovjetunióban megindul a bomlás folyamata. Brezsnyev, az utolsó erős kommunista vezér 1982 novemberében meghal és rövid átmeneti időszak után jön Gorbacsov, akit a Gondviselés - talán az ő tudta és akarata nélkül - felhasznál a kibontakoztatáshoz, aki megnyitja a kaput egy új, békés Európa felé. A kommunista világrendszer felbomlik, 1989-ben Közép-Európában megbukik a kommunizmus.

9. 1991 augusztus 20-án, a moszkvai restaurációs puccs idején a Szentatya a budapesti Hősök terén több százezer aggódó hívővel együtt imádkozik, majd benső bizonyosságtól indíttatva kijelenti, hogy Oroszországban a reformoknak folytatódniuk kell! (Pontosan emlékszem a szavaira!). Másnap Moszkvában megbukott a puccskísérlet. 1991 végén a Szovjetunió végleg szétesik és Oroszország megtér, a pravoszláv egyház ismét szabadon működhet és a hívők millióit vonzza magához.

Ime, a fatimai üzenetek beteljesedése. És a szomorú tanulság: Isten hiába akarta megkímélni az emberiséget a 20. század borzalmaitól, felkínálva az engesztelés alternatíváját, Portugália kivételével a Szűzanya kérése nem talált maradéktalan elfogadásra, hosszú ideig még a legmagasabb egyházi körökben sem. De végül is a század végére Fatima reménycsillaga felragyogott, Szentatyánk kezdeményezése és vele együtt világszerte vértanúk, üldözöttek és milliók engesztelő áldozata megnyitotta az utat egy békés új korszak beköszöntéséhez.

2003 Szent. Mihály napján

Forrásanyag:
P. Kondor Lajos SVD: Századunk reménycsillaga, Fatima (2., bővített kiadás).
Postulaçao, 1989. Imprimatur: Fatima, 1989 május 13, Albert püspök.

  A keresztény hívők között általános az a hiedelem, hogy a pokol egyértelműen a "gonoszok" világa. Azoké, akiket a köznapi ember rosszindulatú, másoknak szándékosan ártó, bűnöző, kegyetlen, terrorista, gyilkosságtól, rablástól, csalástól vissza nem riadó embereknek ismer. Ami a pokol bukott angyalait illeti, lehet, hogy ők valamennyien gonoszok, de az emberek számára sajnos a kárhozat kapuja ennél jóval szélesebb. Hamis illúziókban ringatja magát az, aki úgy gondolja, hogy csak a gonoszoknak van ott keresnivalójuk.

Megdöbbentő jézusi példabeszédet tár elénk a Szentírás a dúsgazdag emberről és a szegény Lázárról. (Lk 16, 19-31). A sok nélkülözéstől szenvedő szegény Lázárt halála után az angyalok "Ábrahám kebelére" vitték, míg a gazdag ember, aki közömbös maradt a szegény Lázár sorsa iránt, a kárhozatba jutott. Onnan könyörgött Ábrahámhoz, küldje el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva enyhítse az ő gyötrelmeit, de Ábrahám figyelmezteti, hogy erre nincs lehetőség. És ekkor a gazdag ember újból könyörög: "Akkor arra kérlek Atyám, küldd el (Lázárt) legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére".

Ha meggondoljuk, a példabeszédbeli gazdag ember aligha nevezhető gonosznak. Bár jóléte során elmulasztotta, hogy törődjék a szegényekkel, testvéreit mégis önzetlenül szeretné megkímélni a pokol kínjaitól. Igazán szép és nemes gesztus ez egy kárhozott lélektől!

De Ábrahám válasza keményen hangzik: "Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak". A gazdag ember azonban kétségbeesetten tovább erősködik: nem hallgatnak rájuk Atyám, "de ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak!" - mondatja vele a testvéri szeretet és jóindulat - onnan a pokolból.

Ábrahám végül ismét keményen válaszol: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek." (Nehéz megemésztenünk ennek a szentenciának a súlyos igazságát. Valóban a feltámadt halott tanúságtételének sem hinnének…? Mégis el kell fogadnunk, hogy így van, bármennyire valószínűtlennek tűnik).

Visszatérve témánkhoz: ha a pokolba jutott gazdag emberből nem halt ki a nemes érzelem és jóindulat, akkor hát végül is kik a kárhozat várományosai és miért?

Ha megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést, világosan körvonalazódik, hogy a gonoszokon kívül azok is, akik "csak" rosszul sáfárkodtak Istentől kapott talentumaikkal itt a földön és szeretetből fakadó tetteik mérlege halálukig negatív maradt, meg azok a gőgös, megátalkodott vagy közömbös emberek, akik nem bánják meg bűneiket, még mielőtt Isten ítélőszéke elé kerülnek. Ők kizárják magukat az isteni szeretet közösségéből és kárhozatra jutnak anélkül, hogy ehhez kifejezetten gonoszoknak kellene lenniük, vagy akárcsak pozitív emberi tulajdonságaikból ki kellene vetkőzniük, amint azt a gazdag ember bibliai példája meggyőzően mutatja. A kárhozatban megtörten kénytelenek belátni Isten ítéletének igazságosságát és gyötrelmeik forrása a számukra elveszett örök boldogság utáni olthatatlan vágy.

2005. húsvét

  Gimnáziumi és egyetemi éveim felejthetetlen színfoltja Bálint Sándor szegedi néprajz tudóssal és professzorral való rendszeres találkozásom a mostoha 1950-es években. A Szeged-környéki falvak és tanyavilág vallásos népi szokásainak fáradhatatlan gyűjtője és kiváló ismerője volt, akit a hatalom keresztény elkötelezettsége miatt 1951-ben megfosztott egyetemi tanári posztjától. Evangéliumi szegénységben, hallgatólagosan megtűrt kutatóként, szerencsétlen családi körülmények között élte napjait, töretlen hittel és napi szentáldozással. A Szegedi Pedagógiai Főiskola menzájára járt ebédelni. Amikor kopott ruhájában, szerényen és kissé félszegen megjelent az ebédlő asztalánál és óvatosan maga elé tette a párolgó levest, a Főiskola oktató személyzete és családtagjai (így jómagam is) nagy tisztelettel igyekeztünk a közelében helyet foglalni. Ízes "szögedies" kiejtéssel kezdett el mesélni, kifogyhatatlan anekdota tárából özönlöttek a történetek, szó szerint idézte a kihalófélben lévő népi mondákat, verseket, a mély népi vallásosság megannyi megnyilvánulását, amelyekről abban az időben nem volt "divatos" beszélni. Karizmatikus egyéniség volt, aki be tudott férkőzni az egyszerű emberek szívébe. Őszintén és lelkesen megnyíltak előtte, mert képes volt megtalálni "hullámhosszukat". 1980-ban Budapesten halt meg, a Bertalan Lajos utcánál autó ütötte el. Teste a Szeged-Alsóvárosi temetőben nyugszik - nem túl messze édesapám sírjától. Amikor Szeged járok a temetőben, Bálint Sándor sírjánál is tisztelegni szoktam. Népiesen faragott, művészi, de egyszerű sírkeresztje hűen tükrözi valódi egyéniségét.

Közben rájött a világ, hogy Ő a magyar szellemi élet egyik kiemelkedő XX. századi egyénisége, szobra ott áll a Szeged-Alsóvárosi templom előtt. 2005-ben pedig elkezdődött boldoggá avatási eljárása. Felemelő érzés megtapasztalni, hogy az 50-es évek sötét világában meghúzódó rejtett értékek ma felszínre kerülnek, a pislákoló mécses lángjából fáklya lobban.

2005. húsvét

  A gonoszlélek a Mennyországból való kiűzetésekor bizonyos mértékű angyali hatalmat vitt magával a kárhozatba. A "Lucifer" szó "fényhordozót" jelent - neve pontosan erre utal. Lucifer hatalma ugyan igen korlátozott, de elegendő lehet például az emberek megtévesztésére, az isteni csodák hitelességének kompromittálására.

Érdekes szentírási példa tárul elénk a 10 egyiptomi csapás leírásából (Kivonulás Könyve 7-11). Az Úr megbízásából Mózes és Áron feladata, hogy engedékenységre bírja a fáraót: engedje kivonulni Egyiptomból a zsidó népet. A fáraó erre nem hajlandó, ezért az Úr általuk csodajeleket tesz, csapásokkal sújtja Egyiptomot, hogy a fáraó végül is engedje el őket.

"Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik. Mózes és Áron a fáraó elé járultak és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte botjaikat." (Kiv 7, 8-12)

Az egyiptomi varázslók mögött nyilvánvalóan a gonoszlélek áll, aki hiteltelenné akarja tenni az isteni csodajelet: "ez is valami?" jelszóval. Áron botja azonban elnyeli a varázslók kígyóit, vagyis az isteni csodatevő hatalom már itt felülkerekedik az ördögin. De a fáraó szíve kemény marad és következik az újabb próbatétel, az 1.csapás, amikor a víz vérré változik:

"Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. (Áron) felemelte botját s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott…De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt…" (Kiv 7 20-22)

Látható a történetből, hogy a gonoszlélek versenyre kel az isteni hatalommal és ezt az isteni csodatételt is semlegesíteni tudja. Aztán következik a második csapás, amikor békák lepnek el mindent:

"A Úr így folytatta Mózesnek: Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot. Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét". … De a varázslók ugyanezt tették és tudományukkal békákat hoztak Egyiptom földjére.

A Sátán saját csodatevő hatalmának bevetésével még ezúttal is sikeresen száll szembe az isteni akarattal. A harmadik csapásnál, a szúnyoginváziónál azonban hatalma már megtörik és véget ér. A Szentírás elmondja, hogy: "Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük". (Kiv 8, 14).

A további hét csapás hiteltelenítésére a Sátánnak már végképp nincs "puskapora", sőt a hatodik egyiptomi csapásnál maguk a varázslók is tehetetlen áldozatokká válnak: "A varázslók kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak" . (Kiv 9, 11)

Mindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a gonoszlélek is rendelkezik bizonyos csodatevő hatalommal, amelyet szemfényvesztésre, az emberek megtévesztésére fel tud használni, ha Isten megengedi ezt a számára, de nem kelhet versenyre Istennel, hatalmának korlátai élesen kirajzolódnak.

2005. Úrnapja

  Magyarország lélekemelő, fényes napokat élt át Szentatyánk, II. János Pál budapesti látogatásakor. 1991. augusztus 20-án a Hősök terén több százezer hívő vett részt az ünnepélyes pápai szentmisén, hálatelt szívvel köszönetet mondva a rendszerváltozásért, az Egyház újbóli szabad működéséért.

Közben 2 nappal előbb Moszkvában az ortodox kommunista hatalom hívei puccsot hajtottak végre. A keresztény világ aggodalommal, szorongva figyelte a fejleményeket. A Hősök terén Szentatyánk és a hatalmas hívő sereg szíve mélyén buzgó imában kérte az Úr segítségét és a magyar szentek közbenjárását az Egyház békéjének megóvásához, a távoli, de fenyegető krízishelyzet megoldódásához.

A szentmise végén Szentatyánk angol nyelven szólt az egybegyűltekhez, külön kitérve az oroszországi eseményekre is. Feszülten figyeltem, hogy szavait szó szerint emlékezetembe tudjam vésni. Teljes nyugalommal, belső bizonyosságtól vezérelve prófétai szavakat mondott: "Oroszországban a reformoknak folytatódniuk kell!"

Meggyőző szavaiból megértettem: ne aggódjunk a kommunizmus visszatérése miatt. Ő már tudta, hogy a Hősök-terén összegyűltek imádsága meghallgatásra talált.

Másnap, 1991. augusztus 21-én a moszkvai puccs elbukott.

2006. Húsvét

  Másfél évszázad feledésének pora borítja a köztudatban Kossuth Lajos vallásos lelkületének emlékét. A történelem a reformkor lánglelkű politikai szónokát és a szabadságharcos forradalmárt állítja elénk - megfeledkezve mély hitéről, amelynek pedig ékes példája a Szabadságharc forgatagában, a kápolnai csata után, 1849. február 27-én elmondott és reánk maradt imája:

Felséges Úr! Árpád fiainak Istene, tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll Eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét! Istenem! Felettem éltető napod, s térdeim alatt a csatában elhullott vitéz honfitársaimnak csontjai nyugszanak. Fejem fölött kéken mosolyog az ég, s lábaim alatt gyászossá vált a föld, ősapáink unokáinak kiomlott vérétől. Oh, csak szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatott hantokon, mert a porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak.

Isten! Ősapáink és népek Istene! Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjel zúzza az önkény bilincset osztó vaskarjait. Mint szabad hazának szabad fia térdelek ez újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein.

Ilyen áldozatok árán szentté válik a hazának földje, ha bűnös volt is, oh Istenem! Mert vérrel megszentelt földön rab népnek élni nem szabad, Atyám! Ősatyáink védelmező Istene! Milliók felett hatalmas Úr! Ég és föld, tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő a porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy a szent ügyért elhullott bajnokok áldással nyugodjanak szentelt hamvaikban. Ámen.

Igen, ez a lángoló ima sok magyar lélek sóhaját emelte Isten trónusához. Bár az imádság pontos eredetét a történészek még vitatják, annyi bizonyos, hogy stílusa egyértelműen Kossuth Lajosra vall.

2006. Úrnapja