| Keglevich
István |
| (Bp., 1929 okt.
27. - Bp., 2000. aug. 28.) |
|
|
| |
1972
október elején jött Albertfalvára. Nem sokkal azután, hogy
valósággal kidobták a börtönből, mert nem akart kijönni addig amíg
hasonló okokból elítélt pap társait szabadon nem engedik. /"állam
ellenes tevékenységéért"/ Ami azt jelentette, hogy fiatalokkal
foglalkozott, hittan órákat tartott és tartotta a kapcsolatot a
fiatalok családjaival. Fiatalokkal ment kirándulni, táborozni,
túrázni. Mint egykori cserkész értett a fiatal fiuk nyelvén, akikből
egészséges fizikumú és szellemiségű családapákat vagy papokat akart
nevelni illetve ehhez hozzásegíteni őket. Ez abban az időben
főbenjáró bűn volt. /a kádári időkben/
Albertfalván nagyon hamar összerántotta a hittanos és később a csak
templomba járó fiatalokat. Egy év múlva már igen jó hangulatú, vidám
hittan órákat tartott kedd esténként 7-órától. Nem volt ritka, hogy
némely szülő 1/2 10-kor elénk jött, hogy jöhetne már haza a
gyermeke. A szülő is ott maradt és jót beszélgetett az atyával. Mi
pedig csapatosan kísértük egymást haza. /nem siettünk/ Tőle
hallottunk először gitáros misékről magnetofon felvételeket. 1973
Karácsonyán már gitárzenés misztérium játékot adtunk elő amit az
egyik társunk írt. A "jerikói vak" címmel. Sűrűn beugrott a
fiatalok családjaihoz és elbeszélgetett késői órákig a gyerekekkel
és a szüleikkel. Nem csoda, hogy a vasárnap 1/2 9-es diákmisén
voltak a legtöbben. Őt nem zavarta a kisgyerekek sírása vagy az,
hogy az oltárhoz fölmászott egy kicsi gyerek. Egyszer egy fiatal
anyukának felsírt a kisbabája és gyorsan elkezdte tolni a kijárat
felé, mire a beszédét megszakítva odaszólt a mamának: "Erika
nehogy már kimenjél, gyere csak vissza, a jövő zálogát halljuk
sírni! Örüljünk neki, hogy ezt halljuk és nem csak a csoszogást!
Akinek nem tetszik annak Budapesten van még több mint száz templom,
menjen oda!" Éppen ezért a stílusáért nem is volt mindenkinél
népszerű. Ez azonban nem érdekelte őt. Nem azért ült a börtönben
több mint tíz évet Jézusért, hogy az ilyen emberi kicsinyességekkel
foglalkozzon.
Mivel a börtön után nem jelentkezett az Állami Egyházügyi Hivatalnál,
ezért nem tartozott hivatalosan a papság állományába. Hivatalosan
nem volt regisztrálva egyetlen egyházközséghez sem. Guszti atya, a
plébános, kisegítőként alkalmazta. Hivatalosan a KÖZÉRT vállalatnál
dolgozott mint ablaktisztító. Néhányan megdöbbenve ismertél fel
ablakpucolás közben valamelyik közért előtt. Ledolgozva a napot
sietett délután valahova. Misézni, Biblia órára, családokhoz, stb.
Mivel az idegrendszerét eléggé tönkretették a börtönben a sok
kínzással, ezért türelmetlen tudott lenni. Ezért időnként
össze tudtunk veszni vele. A kamaszkor ugye a legérzékenyebb
korszakunk. Viszont szinte pajkosan tudott bocsánatot kérni és erre
minket is tanított. Gyakoroltuk is.
Nagyon jól megszervezte a hittan csoportokat. A szülőket is
összeszoktatta és összehívta. Még ma is sok család azért él
barátságban, mert ő ismertette őket össze, sokszor a gyerekeik
révén. Elég sok házasság is köttetett ezekből a hittanos
csoportokból. /Az enyém is./ Nála szoktuk meg, hogy mivel nem
lehetett akkoriban nagy létszámmal összejöveteleket tartani a
templomban /a miséken kívül/, ezért lakásokon jöttek össze az
emberek és családok.
Szinte aszkéta életet élt. Alig evett. Bizonyára sokat böjtölt is. Erről
persze nem tudtunk. Ami pénze volt azt szinte mind a rászoruló
családoknak juttatta. ...a kádári jólét óhhhhh...
Meg is jegyeztem egyszer neki, hogy évek óta ugyan azok az ingei,
pulóvere, zakója, téli kabátja. Azt mondta "nincs ezeknek semmi
bajuk, kitűnő darabok és ő nem divatozik". Az ing gallérja már
foszlott. Az egyik anyuka vett neki két inget Karácsonyra. Nagy
nehezen elfogadta. Az anyuka sokkal jobban örült ennek mint ő.
Ennivalót nem fogadott el, mert ő nem éhenkórász. Egy családnál
elfogadott egyszer egy almát. Ez sokáig beszédtéma volt. Irigyeltük
a családot.
A Regnum Marianum lelkiséghez tartozott. Regnumos volt. Ezt a szót nem
ejtette ki mivel azokat akikkel foglalkozott nem akarta bajba
keverni. Türelmetlen tudott lenni és ezért mint már említettem sok
ellenséget szerzett. Megtapasztalhattuk emberi gyengeségeit is.
Jókat lehetett vele veszekedni. Azt mondogatta, hogy a börtönben túl
sok idő elveszett, nem ér rá sokat pátyolgatni mindenkit. Nála
tanultuk meg azt, hogy: vagy így vagy sehogy. Igen vagy nem! Több
korosztályt indított el.
A rendszerváltást már nem érhette meg Albertfalván. 1986-ban elment
Albertfalváról. Sokáig úgy mentek a hittancsoportok és sok minden
ahogy ő megszervezte és beindította. 2000-ben halt meg.
Sok mindent akkor értettünk meg amiről ő beszélt amikor már elment és
főleg amikor meghalt. Nem volt hibátlan ember és pap. Ezért
mondatunk érte szentmisét Albertfalván minden év október első
vasárnapján este. Nagyon szeretnénk hogyha minél többen imádkoznánk
azért, hogy odakerüljön az Égi Hazánkba, Jézushoz és a
Szűzanyához akikért olyan sok szenvedést vállalt.
Fejes
Imre
|
| |
"- Öt évre
ítéltek, ebből két és fél évet ültem le az 1963 márciusi
amnesztiáig. Mondtam a bírónak, akár tizenöt évre is elítélhet.
Márianosztrán, a szigorított börtönben több mint háromszáz
elítéltet tartottak fogva, valamennyien a "népi demokrácia"
ellenségei voltak. Több mint egyharmaduk pap, vallásos civil.
Az őröknek ateista tanfolyamot szerveztek, nehogy megtérítsék
őket a foglyok. Keményen bántak velünk. Egyik paptársam leírta
a Hiszekegy szövegét, ezért tíz nap szigorított zárkát
kapott. A másikat az Ave Maria elénekléséért fenyítették
meg. Nagypénteken a húsétel visszautasítását éhségsztrájknak
nevezték, s ismét csak büntették érte a papokat.
Negyedévenként írhattunk egy húsz soros levelet. Továbbítás
előtt természetesen alaposan átolvasták. Egy alkalommal írtam,
remekül érzem magam ebben a tágas környezetben; elődeimnek, a
pálos szerzeteseknek lelkét és szellemét sugározzák a falak.
Nagyszerű, hogy mellettem még százan zsolozsmáznak és mondják
a rózsafűzért. Ilyenkor úgy érzem, imafelhőben járok. Ez a
stílus kihozta fogvatartóimat béketűrésükből.
Üvöltöztek velem: micsoda disznóság ilyeneket írni. Miért,
kérdeztem, nem igaz? - Mit képzel maga?
- Nem képzelek semmit, ezt tapasztalom.
- Majd megkeserüli - fenyegettek.
- Tudom, hogy pálos kolostorban vagyok, mely jelenleg másféle
funkciót tölt be.
Mi, regnumista papok, az igazságért cselekedtünk, ezért velünk
szemben tehetetlenek voltak, s ezt időnként ők is elismerték.
Hinnünk kellett abban, hogy valóban az Isten ügyében vagyunk a
börtöncellában. Ez az Isten ügye, s nem nekünk kell különféle
ügyeskedéssel megmentenünk magunkat. Fölösleges a jövőért
való aggódás, ezt is az Istenre bízhattuk. Szent Ágoston
mondja egyik homíliájában: amíg bárányok vagyunk, nem kell félnünk
a farkasoktól, mert van valaki, aki törődik velünk, hogy ne
essék bajuk.
Mindvégig éreztem a természetfölötti segítséget. Sosem törtem
a fejem azon, mit és hogyan mondjak nekik - a végén megtagadtam
minden választ. Társaim elszörnyűlködtek feleleteimen, mondván,
az alvó oroszlán bajszát két kézzel tépkedem. Azt kérdeztem
tőlük: igaz vagy nem igaz, amit mondok? Igaz. Nektek nincs belőle
bajotok, folytattam, a többit pedig bízzátok rám. Az igazság
tudatában én soha nem voltam elkeseredve. Mosolyogni tudtam
akkor is, amikor szemembe mondták súlyos cinikus ítéleteiket,
s azt várták, hogy hatásuk alatt összeroppanjak.
Isten nagy kegyelmét és belső lelki örömöt éreztem mindvégig,
és érzek ma is. A Regnum Marianum eredeti szellemében kívánok
tovább működni akkor is, mikor az egyházellenesség nem szűnt
meg, csak átalakult. Hiszem az egyház belső megújulását, a
Regnum feltámadását."Részletek
Elmer István Börtönkereszt című interjúkötetéből (Magyar
Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége 1994.) |
|
|
|
| Keglevich atya 1972-től 1986-ig
templomunkban segített az ifjúság nevelésében. |
| |
|
|
| Várunk élménybeszámolókat, visszaemlékezéseket Keglevich
atyával kapcsolatban. Jó lenne, ha innen is minél többen
megismerhetnék áldásos tevékenységét. Az írásokat, képeket
a webmaster[kukac]albertfalviplebania.hu
címre kérjük küldeni. |
|
|
| |
Keglevich István érettségi tablóképe
Nagyításhoz kattintson a képre
foto: enyingi |
|
