|
"Ha
valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és
kövessen." (Mk 8,34)
Kedves István Atya!
Kedves Testvérek!
Jézus mondja ezeket a szavakat a népnek és a
tanítványoknak is Fülöp-Cezareája környékén, miután Péter megvallotta,
hogy Jézus a Messiás, de botránkozott azon, amikor Jézus a rá váró
szenvedésről, halálról és feltámadásról beszélt. Hogyan is érthette
volna Péter a szó értelmét, hiszen még nem töltötte be a Szentlélek, és
így nem volt képes Isten tervei szerint gondolkodni. A pünkösdi Lélek ajándékaként
azonban számára is megvilágosodott a szavak értelme, melyet szent Pál
apostol már határozottan fogalmaz meg: "A keresztről szóló tanítás
azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten
ereje. Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány,
a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök:
Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.
Bizony a Szentlélek megvilágosító kegyelmére van szükségünk mindnyájunknak,
ha érteni akarjuk Jézus hívó szavát. Amikor Ő követésére szólít, azt
kéri: vegyük fel a keresztet. Érdemes tehát barátkoznunk néhány
gondolattal, amely a keresztből szólít meg bennünket.
A kereszt Jézus kereszthalála óta a szeretet
legmegrendítőbb és legbeszédesebb jele. Összeköti az eget és a földet,
de ugyanakkor egységbe fogja az emberi közösséget is. Ezt mutatja a kereszt
két szára. Az Isten iránti szeretet az emberek iránti szeretetben hozza meg
gyümölcseit.
A középkori ikonfestészetben és feszületábrázolásban
egyszerre van jelen a szenvedő és a megdicsőült Krisztus képe. Az ékkövekkel
kirakott üres kereszt, a Crux Gemmata, vagy a győzelmi koszorúval díszített
kereszt a keresztény művészetben Krisztus halálon aratott győzelmét
hirdeti. Ezért a kereszt a reménység jelképe. Akit felfeszítettek rá, feltámadt.
Nem önmagában a szenvedés az érték, hanem az a végső cél, a feltámadás
és megdicsőülés, amelyhez a kereszt királyi útján keresztül juthat el az
ember.
Az evangéliumi meghívásban is Jézus követéséről van szó. Életünk lényege:
követni Krisztust, mert általa jutunk el az Atyához, és benne találjuk meg
életünk valódi szépségét és értékét. A szöveg lényegét gyakran
abban hangsúlyozzuk, hogy vegye fel keresztjét, pedig a valódi lényeg, a valódi
hangsúly azon van: aki követni akar engem. Ez a szeretet - Jézus követése.
Egy szülő nem meghalni akar, hanem szereti a gyermekét és akár az életét
is kész odaadni érte. A kereszt csak eszköz, jel, mely alkalmassá válik
arra, hogy megszólaltassa a szeretet csöndjét és érthetővé és élhetővé
tegye a kereszt misztériumát.
És bár a kereszten egyedül feszült meg Jézus, keresztje alatt ott állt Mária
és a szeretett tanítvány János is. Keresztjeinket más nem veheti át, de
mellettünk is ott áll Mária és az Egyház, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül,
és minden pillanatban kimondhassuk a legszentebb vallomást: érdemes.
Szent Pál apostol azt vallja: a kereszt
"nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje". Érdekes, hogy az ő számára
az erő, nem a felhalmozott tudásban van, nem is ügyes ékesszóló készségében,
nem is a lelkipásztori buzgóságban (bár ezek mind fontosak), hanem a
keresztben van.
Nekünk is naponta döntenünk kell, hol és honnan az erő napi tevékenységünkhöz.
A nagy jubileum évében Rómában a kiengesztelődés szentévi napján a Szent
Péter bazilikában, az oltár mellett egy nagy feszületet állítottak fel.
Megrendítő és tanúságos élmény volt látni, ahogyan a testi erejében
megtört II. János Pál pápa megfáradt, lassú lépésekkel odament a feszülethez
és némán átölelte azt. Nekünk is meg kell tenni ezt, átölelni a keresztfát
és rajta a megfeszítettet, mert ő Isten ereje és bölcsessége, életünk és
hivatásunk titka és valósága. Ez az ölelés a válasz Jézus felszólítására:
aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
Kedves István Atya!
Életed útján, te is naponta hallod Jézus hívó
szavát. Öleld magadhoz mindennap a keresztet iránta való szeretetből, értünk.
Tetted ezt eddig is, tedd ezentúl is. És ha azt érzed, hogy erőd gyöngül,
ismételgesd Assisi Szent Ferenc imádságát:
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem igaz hitet,
biztos reményt
és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. Ámen.
Dr. Verbényi István atya 70. születésnapján,
Bp. - Albertfalva, 2008. május 16. |
