Ahogy a galériában látszik, rengeteg kép készült a nyári családos táborban, Somogydöröcskén. Most azokat a pillanatokat szeretném megosztani, amikről csak az emlékeink között élnek képek.

Az andocsi szentmise után népesedett be a tábor, kerestük a helyünket, nem csak a házakban, hanem a tábori közösségben is. Henrik atya előrejelzése megállta a helyét: másfél nap alatt rázódott össze a csapat.

Már az első nap lehetőségünk volt kisebb csoportokban a témára hangolódni, ami a NEK-re készülés jegyében az Oltáriszentség volt. A további napokon is így dolgoztuk fel a bevezető gondolatokat.

A felnőttek beszélgetéseivel párhuzamosan a gyerekek a segítőkkel korcsoportonként külön foglalkozásokon vettek részt. Jártak a kézműves házban alkotni, voltak vizes feladatok és szabad játék is.

Minden nap, az ebéd előtt családi rejtvényeket oldhattunk meg. Mickó és Laci nemcsak a fejtörőket készítették elő, de még a helyszínen is elrejtették a feladatlapokat.

Egy hatalmas ebédlőben kaptuk a bőséges reggelit, ebédet és a vacsorát – olyan sokan voltunk, hogy mire a sor végén állók megkapták a tálcájukra a finomságot, a korábban érkezők már be is fejezték az étkezést. De a sorban állva sem unatkoztunk, beszélgetőpartner itt is akadt.

Délutánonként csendes pihiztünk. Mármint a kisebb gyerekek aludtak, a felnőttek pedig beszélgettek. Olyan jó sokan voltunk, hogy nem is tudott mindenki mindenkivel akár csak egyszer is leülni, de a hosszú bezártság után felszabadító volt a régi és új ismerősökkel diskurálni.

Kétszer is tornáztunk az anyukákkal. Az edzés sem volt könnyű, de a mobilnet akadozása miatt dupla-ideig kitartott mozdulatok is hozzájárultak a jóleső fáradsághoz.

Akinek még maradt ideje a délutáni sportversenyekig, az intézhette a levelezését a tábori postán, ahol minden este várhattuk a kedves rajzokat, üzeneteket.

A sportvetélkedőkről – amiket Judit és Gábor talált ki - sok kép készült, de az nem látszik, hogy minden célbaérés pontot ért. A rejtvények megoldásaival is hasonlóképp lehetett gyűjteni a pontokat. Sőt – idén először adományozhattunk is másik családnak a pontjainkból.

Jézus is kapott szobát. Így folyamatosan volt lehetőség a szentségimádásra. Számomra meghatározó élmény volt az éjjeli lelkiőrség – olyan jól éreztem magam, hogy annak drukkoltam, hogy aludjon el a következő őr. Szívet melengető élmény volt az is, amikor egyik reggel a kis kápolnában telt ház miatt csak az ablakon át köszönhettem Jézusnak.

Esténként, az altatás után Orsi és Bálint vezetésével kapcsolódhattunk ki. Éterbárral kezdtünk, voltak „vonalas ismerkedős” játékok, kötél-formálódás, „paraszt-activity” és társasjátékozás. Még most is hallom az önfeledt, harsány nevetéseket – nagyon jó volt!

Köszönjük a lehetőséget – várjuk a folytatást!

Borbélyné Bató Margit