Az Egyház karácsony után emlékezik meg azoknak a Betlehem környékéről származó, két évesnél kisebb ártatlan gyermekeknek a vértanúságáról, akiket Heródes - a zsidók újszülött királyától való félelmében - kivégeztetett. Csupán Máté evangéliuma tesz említést róluk (Mt 2.16-18). Ők az Aprószentek, akikről vajmi keveset tudunk. A 19.század elején élt Emmerich Katalin látomásaiból azonban (aki Németországban volt apáca és Jézus öt szent sebét hordozta, szentté avatása még várat magára) drámai kép tárul elénk a történelem egyik leggonoszabb és legkegyetlenebb vérfürdőjéről.
Tudjuk, hogy Heródes hatalmi tébolyban, féltékenységtől elvakulva nagyon megijedt, amikor a napkeleti bölcsek a zsidók újszülött királya felől érdeklődtek nála és meghagyta nekik, hogy visszatérve jelentsék, ha megtalálták a gyermeket. Miután a napkeleti bölcsek - angyali intésre - nem tértek vissza hozzá, aggodalma elcsitult. Úgy magyarázta a dolgot, hogy a bölcsek nem találták meg az általuk keresett gyermeket és ezért szégyelltek visszatérni hozzá, hogy kudarcukról beszámoljanak. Aggodalma azonban újra éledt, amikor hírek jutottak a fülébe Simeon és Anna jövendöléséről, ami Jézus templomi bemutatásakor hangzott el. Ezért katonákat küldött tartós megbízatással Betlehembe, Hebronba és Gilgalba, hogy a környéken feltűnés nélkül kutassanak a gyermek után és egyúttal titokban írják össze az összes fiúgyermeket. A hosszantartó kutatás eredménytelen maradt.
Közben a Názáretben nevelkedő kis Jézus már 1 éves elmúlt és tipegve járni tudott, amikor Heródes rettenetes lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy a Betlehem környékén összeírt gyermekeket mind megöleti. Rendeletet adott ki, hogy az érintett helységek elöljárói az összes 2 év alatti fiúgyermeket és édesanyjukat küldjék a jeruzsálemi elöljáróságra, mert az asszonyokat termékenységükért meg fogják jutalmazni. Csapatokban érkeztek az asszonyok férjeikkel és kis gyermekükkel - volt aki kettővel is. Szépen felöltöztették a gyerekeket az ünnepi alkalomra és örömmel várták a jutalmazást. Az érkezőket a későbbi Pilátus-palotához közeli törvényszék épületében fogadták. A férfiakat a katonák ide már nem engedték be, az asszonyokat pedig gyermekeikkel együtt két nagy terembe zárták. A rosszat sejtő asszonyok egész éjszakán át ott jajveszékeltek. Másnap reggel a törvényház második emeletén, ahonnan jól rá lehetett látni a magas kőfallal körülvett, vesztőhelynek használt belső udvarra, magas rangú hivatalnokok jelentek meg élükön Heródessel, hogy a mészárlást végignézzék. Heródes koronát és fehér prémmel bélelt piros palástot viselt. Odalenn az asszonyokat egyenként hívták be egy harmadik nagy terembe, ahol a katonák elvették tőlük gyermeküket és a belső udvarba vitték. A belső, zárt udvarban 20 katona dolgozott. Karddal és tőrrel nyakon és szíven szúrták a gyerekeket, majd kezüknél, illetve lábuknál fogva oldalra hajították őket egy halomba. A pólyás csecsemőket a pólyán keresztül ölték meg. Egészen estig tartott a vérengzés, majd a helyszínen egy gödörbe kaparták be a holttesteket. A szegény édesanyák a nagy teremben sokkos állapotban, görcsösen egymásba kapaszkodva kiáltoztak és zokogtak. A következő napon katonák kísérték őket haza lakóhelyükre. Emmerich Katalin úgy látta, hogy összesen 707 vagy 717 gyermeket végeztek ki. A kivégzés Jeruzsálemen kívül még további hat helyen zajlott.
A látnoknő a mészárlással kapcsolatos események időpontjára is pontosan kitér. Mai naptárunk szerint február 29-én kapta Szent József Názáretben az angyali intést, hogy Egyiptomba kell menekülniük. Ezen a napon indult útnak a Szent család a 15 hónapos kis Jézussal az egyiptomi Heliopolisz felé. Különös dolog, hogy a ma egyszerűen csak "szökőnap"-nak nevezett február huszonkilencedike jelentésében egyúttal a Szent család menekülésére is emlékeztet. Az asszonyokat március 8-án fogadták a jeruzsálemi törvényházban és a gyermekek kivégzésére március 9-én került sor. Az is különös dolog, hogy 1891-ben a Szocialista Internacionálé éppen március 8-át nyilvánította nemzetközi nőnappá, azt a március nyolcadikát, amelyen Heródes tőrbe csalta a termékenységükért jutalmat remélő édesanyákat. Szinte hallani a Sátán gúnykacaját a történelem kulisszái mögül és elgondolkoztató, kinek a játékszerévé válhat az ember öntudatlanul, ha ünnepnapjait Istentől függetlenül választja meg. Ennyit a dátumok szimbolikájáról.
Az Aprószentek története rámutat arra, hogy az Alvilág a legádázabb támadásokkal sem tudja megakadályozni az Isten szándékát. Hiába állt ott Heródes gaztette mögött az Apokalipszis sárkánya, hogy a születő gyermeket elnyelje, a Gondviselés kimentette Jézust - igaz, áldozatok árán. Az Aprószentek áldozata azonban nem volt hiábavaló, ők valamennyien részesei Isten mennyei boldogságának, amely gazdag kárpótlást nyújt számukra ártatlanul elszenvedett mártíromságukért.
1996 karácsony
Forrásanyag: Anna Katharina Emmerich
"Leben der heiligen Jungfrau Maria" 3.kiadás, 1973. Paul Pattloch Verlag, Aschaffenburg