| Hollai
Antal |
| plébános
(2001-) |
| pápai káplán, plébános
(Bp.-Albertfalva), esperes (Budai-Déli Espereskerület), apát |
| |
Budapesten született
1958. április 7-én.
Pappá szentelték Esztergomban, 1983. június 11-én.
Albertfalvára helyezése előtt az Esztergomi Szeminárium
spirituálisa volt.
2008. március 8-tól esztergom-mezei c. apát. |
| Az
alábbiakban olvasható írással mutatkozott be plébános atya
az albertfalvi híveknek plébánosi kinevezése után. Az írás
az Egyházközségi Levél 2001. Búcsú számában jelent meg. |
Gazdagodni
Istenben
(Beköszöntő plébánosi
szolgálatom kezdetén) |
2001.
augusztus 1-jével, Dr. Paskai László bíboros atya kinevezett
az Albertfalvai Szent Mihály Plébánia plébánosává. Örömmel
és szeretettel a szívemben jöttem, hogy új beosztásomban
szolgáljam ezt a közösséget. Korábban sohasem - még csak látogatóban
sem - jártam ezen a plébánián. A térképen kerestem meg, hol
is található a Bükköny utca. Augusztus 5-én, vasárnap este 7
órakor mondtam az első szentmisémet ebben a templomban. Ezen a
napon Lk 12,13-21 volt az evangéliumi szakasz, melyben Jézus
arra hívta fel hallgatói figyelmét, hogy ne az anyagi javakban
való bővelkedés legyen életük biztosítéka, és boldogulásuk
alapja, hanem az "Istenben való gazdagodás". Jézus
szava az evangéliumban mindig valóban örömhír, amely elsődlegesen
nem arról tanít, hogy mit nem szabad tennünk: nem szabad a
vagyonban bizakodnunk; hanem arra világít rá, mit kell
cselekednünk: Istenben gazdagodni! Aki akar, gyűjtsön magának
vagyont, bár az veszélyes dolog, mert eltávolíthat Istentől;
de meg ne feledkezzék arról, hogy Istenben gazdagodjék, mert
ezt fogják tőle számon kérni (talán már ma éjjel). Úgy éreztem,
és ezt is fogalmaztam meg első prédikációmban, valamint a
szentmise végi köszöntőmben is, hogy ez az evangéliumi mondat
az a mottó, melynek fényében akarom betölteni itteni hivatásomat.
Ez két lényeges dolgot jelent. Egyrészről az a küldetésem,
hogy személyes hitemmel megélve az Anyaszentegyház hitét, életemmel,
igehirdetésemmel gazdagítsam lelkiekben a rám bízott hívőközösséget.
Másrészről pedig én magam is gazdagodjak hitemben és belső
elkötelezettségemben Isten mellett, azok hitét látva, akiknek
lelkipásztora lettem. Szent Pál apostol írja egyik levelében:
"Hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt
minket, testvérek, s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban"
(1 Tessz 3,7-8). Tehát az Úrban bízva, és mások hitéből állandóan
gazdagodva kívánom betölteni szolgálatomat.
Sokféle feladattal bíztak már meg papi életem 18 éve
alatt. Voltam káplán (a farkasréti és a felsőkrisztinavárosi
plébániákon); dolgoztam az Érseki Hivatalban Esztergomban, és
több mint egy évet az Apostoli
Nunciatúrán; ösztöndíjasként tanulhattam Rómában; az utóbbi
nyolc évet pedig Esztergomban töltöttem, mint a Papnevelő Intézet
spirituálisa, a papságra készülő fiatalok lelki vezetője;
tanítottam teológián és a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző
Főiskolán. Most vagyok először plébános.
Megtisztelő a számomra, hogy olyan plébánia vezetésére
kaptam meg-bízást, mely buzgóságban, lelkipásztori munkában
gazdag. A Szentlélek világosságot és erőt adó kegyelme
mellett, Dr. Kada Lajos érsek atya küszködéseiben is mindig
szelíd mosolya, Dr. Verbényi István atya segítőkész jelenléte,
munkatársaim: Füzes Ádám káplán atya és Dankó Ferenc diakónus
szolgálatkészsége, valamint világi munkatársaim áldozatos fáradozásai
garanciát adnak arra, hogy megfeleljek új feladatköröm kihívásainak.
Sajátos, érdekes és szép feladatot jelent a Don Bosco
Katolikus Iskola és a most elindult Katolikus Óvoda lelkipásztori
szolgálata. A gyerekek és az ifjúság mindig fontos volt számomra.
Szeretném őket úgy segíteni, tanítani és főleg szeretni,
hogy naponta közelebb kerüljenek az Úr Jézus mindig gazdagabb
ismeretéhez és szeretetéhez. Mint olyan lelkipásztor, aki
hosszú éveken át foglalkozott papneveléssel, szeretném felhívni
mindnyájunk figyelmét és felelősségét arra, hogy szülőknek,
pedagógusoknak és lelkipásztoroknak olyan nevelő munkát kell
folytatnunk, melyben életünk példaadása a döntő, és amelyből
a gondjainkra bízott fiatalok becsületet, tisztességet ismernek
meg, valóban felkészülnek az emberhez méltó életre, és azt
is felismerhetik, ha Isten hívó szava papi vagy szerzetesi élethivatásra
szólítja őket. Bíboros atya szeptember 16-i látogatásán
mondott szavait idézve, ez utóbbiért "buzgón és nagyon
sokat kell imádkoznunk".
Kollegiális és ökumenikus szempontból pedig nagyon élő,
szeretetben és együttmunkálkodásban gazdag kapcsolatokra törekszem
esperesi kerületünk plébániáival, a környék plébániáival,
és a más keresztény közösségekhez tartozó lelkipásztorokkal.
Abban az esztendőben kezdem meg plébánosi szolgálatomat,
melyben Egyházközségünk templomunk felszentelésének 60. évfordulóját
ünnepli. A templom felszentelésének ünnepe, keresztségünk
titkára irányítja figyelmünket. A kőből épült templom,
mely Isten háza az emberek között, saját testünkre
figyelmeztet, mely a Szentlélek által fölkent temploma
Istennek. "Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az
Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt
Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok
az" (1Kor 3,16-17). Ennek a szentségnek kibontakozása, a
Szentlélek templomának fölékesítése az erények megélt szépségével,
a mi gazdagodásunk Istenben.
Kérem imáikat, hogy közös munkálkodásunk gyümölcseként
valóban gazdagodjunk és gazdagítsuk egymást Istenben.
Budapest-Albertfalva, 2001.
szeptember 20.
Antal atya
|
|
|
|
|
