Albertfalvi ősházaspáros csoport - a kezdetekről Egy alapító család visszaemlékezései 1984-ben, ifjú házasként költöztünk Albertfalvára. Itt született két gyermekünk, Julcsi és Miklós. Julcsi két éves lehetett, amikor Verbényi István atya, templomunk akkori plébánosa egyik szentmise után meghirdette, hogy ifjú házaspárok részére hétfőn este összejövetelt (beszélgetést) tart az alsó hittanteremben. Férjemmel nagyon megörültünk, mert reméltük, hogy kialakulhat egy albertfalvi keresztény közösség, amelyhez tartozhatunk. El is mentünk hétfő este, ahol velünk együtt mindössze 3 házaspár gyűlt össze, az Atya társaságában: Varga Károly és Erika, Kolonics István és Magdi, és mi, a Dormán házaspár. Már nem emlékszem pontosan, hogy mi is volt a téma, de nagyon megörültünk egymásnak, és a következő találkozón már 1-2 házaspárral többen voltunk. Ezt az alkalmat egy körkérdés tette emlékezetessé számomra: miért is szeretnénk bekapcsolódni ebbe a kis közösségbe. Nekünk ez volt az első kis keresztény közösség, amelybe, mint házaspárok bekapcsolódtunk, a többiek, akik szintén a város más-más területéről költöztek ide, már tagjai voltak más, hasonló közösségnek, de szerettek volna helyi plébániájuk életébe is bekapcsolódni, s egyik fontos szempont az volt, hogy gyermekeink, illetve majdani gyermekeink már belenőjenek egy jó keresztény családos közösségbe. Később baráti kapcsolatok szövődtek közöttünk, már jó ismerősként találkoztunk boltban, játszótéren, később az óvodát, iskolát már egymás tanácsát kérve választottuk ki. Már nem a hittanteremben, hanem egy-egy családnál jöttünk össze, s oda hívtuk az atyát is. Közös farsangot tartottunk a szemközti Don Bosco iskolában, közösen szilvesztereztünk kisgyerekeinkkel együtt, vagy csak mi felnőttek praktikus okokból előszilvesztert tartottunk. Hétvégekre közös kirándulást szerveztünk, s a Bató család segítségével már kedvezményes többnapos nyári családos táborban is részt vehettünk Leányfalun, Dobogókőn, stb. Mi két alkalommal, először másfél, majd 3,5 évre vidéki, ill. külföldi távollétünk miatt távol voltunk. Még külföldön sem szakadtunk el teljesen a közösségtől, hiszen leveleztünk, mondtuk a közös rózsafüzért, melynek titkait a technika fejlődésével már emailben cserélhettük. Mire '96-ban másodszor hazajöttünk, már népes társaság gyűlt össze a szokásos összejövetelen. (Ma már 4 házaspáros csoport is működik.) '99-ben-ben ugyan máshova költöztünk, de onnan is visszajártunk, visszahúzott a szívünk, s 3 évre rá, 2002 nyarán visszaköltöztünk ősházaspáros közösségünk plébániájához, Albertfalvára. Dormán család (Gyuri és Tünde) 2006. szeptember

fel    vissza