A szombati nap több mint egy tucat bográcsozó állt neki, hogy szent Mihály ünnepének tiszteletére nemes versenyben mérjék össze főzési tudományukat. Nem a lepipálás, csupán a lefőzés volt a cél, de talán legközelebbi értékelésnél a közösségi részvételt külön kéne pontozni, hiszen a konyha munka közös cselekmény, a kulináris élvezethez hozzátartozik mindez. A bibliai angyal a sátán cselvetései ellen karddal harcolt, mi a közösségi lét formájában vagyunk erősek (ahogy az aznap esti prédikációban elhangzott) Szent Mihály konyháján mennyei ízek értékelésébe fogott a zsűri mesterszakácsa. A borokat ugyan újabban glicerinezik, az ételek tele vannak pótlékokkal, színezékkel, “nyomokban” bármit fel lehet fedezni bennük, mi azonban magyaros valódi ízek főzésébe csöppentünk. A 2-6 családos csoport ugyan „csak” 7.-ik lett, de a részvétel nagy élményéből szeretnénk egy életképet mutatni, amint épp „ Edit-féle” csipetkét szór a csapat a bográcsba. Köszönet főszakácsunknak Piroskának, hogy bevállalt minket és a 40 literbe nemcsak a belevalókat, hanem szíve szeretetét is belefőzte. Jövőre újból találkozunk.